A rovásírásról

Mi a rovásírás?

Rovásírásnak nevezzük azokat az írásokat melyeket eredetileg valamely hegyes tárggyal fába karcoltak, metszettek.

Miért rovunk jobbról balra?

Általában jobbkezesek lévén a jobb kézben van a szerszám a kés vagy bicska, a bal kézben tartjuk a megmunkálandó a botot. Így a bot felső végén kezdték a betűk rovását. Amikor elterjedt a papírra írás a sorvezetés változatlanul jobbról balra haladó maradt. A pásztorok, ha valamit közölni kívántak másokkal, vagy üzenni akartak távolabbi vidékekre, botba vésték vagy karcolták írásjeleiket. Ehhez a botot előzőleg lehántották, négyszögletűre faragták és az oldalakat simára csiszolták.

Mit jelent a “rovás” szó?

“Ró” szavunk nyelvünk legősibb örökségei közé tartozik, jelentése: vág, metsz, vés (kemény anyagba vonalakat, jeleket. Másik jelentése feljegyez, összeír, nyilvántart (1508); rovó = adószedő (1508). A rovásírás története a messzi múltba nyúlik vissza, az állattenyésztő (pásztor) népekig. E népek állataik megjelölésére bélyeget (billog) használtak, mely a tulajdonosra jellemző valamilyen jel, ún. tulajdonjegy volt. E jeleket beégették az állat bőrébe (vagy más módon tartósan megjelölték velük), szarvába. A billog jelentősége az elszámolásoknál volt különösen nagy: ha állatot nagyobb számban kölcsön, vagy legeltetésre adtak, azok számát rováspálcára rótták. A pálca egy négyszögletesre faragott bot volt, melynek egyik végébe a tulajdonos jegyét (billogot) vésték, majd az állatok számát (számrovással). Ezután a pálcát középen kettéhasították; egyik fele a tulajdonosnál, másik része a pásztornál maradt. Elszámoláskor a két pálcát újra összeillesztették, és ebből hitelesen megállapíthatták a hiányt, vagy a többletet. A számrovást pásztoraink a XX. század elején a 20-as, 30-as években is használtak. Az egyik legrégibb szöveges rovásírásos emlékünk egy székely rovásbot-naptár a XII.sz.-ból.

A rovásírás szabályai

1. Az írás és olvasás hagyományosan jobbról balra halad, a lapon az írást fönt kezdjük.

2. Nem különböztetünk meg kis- és nagybetűket, de megengedett a nagyobb betű írása.

3. Minden magyar beszédhangnak ábécénkben külön jele van.

4. A szóközöket - ellentétben néhány régi rovásírásos nyelvemlékünkkel - általában a latin betűs íráshoz hasonlóan, helykihagyással jelöljük.

5. A mondatok végére pontot, illetve a latin betűs írásban használt írásjelet tegyünk!

6. Mai szövegek írásában - a kettős betűk kivételével -általában a latin betűs helyesírási szabályokat használjuk.

7. Kézírásnál megengedett a betűkapcsolatok használata.

8. Általában az arab számokat használjuk, balról jobbra írva, de keltezésnél, vagy (kisebb) sorszámoknál a magyar számrovást is használhatjuk, jobbról balra írva.