Vékony Gábor

Életrajz


Vékony Gábor (1944-2004)

Vékony Gábor régész, történész, egyetemi docens, a történettudományok kandidátusa 1944. december 15-én született Csengődön. Általános iskoláit Tabdiban, a gimnáziumot Kiskőrösön végezte, itt érettségizett 1963-ban. Még ugyanez évben fölvették az ELTE Régészet-Történelem szakára, ahol 1968-ban végzett. 1969-ben védte meg bölcsészdoktori értekezését koravaskori témában. 1968-tól a tatai Kuny Domokos Múzeumban dolgozott, 1970-től haláláig az ELTE Régészeti Tanszékén, illetve az Ős- és Koratörténeti Tanszéken tanított. Főbb kutatási területe: Közép- és Kelet-Európa őskora, valamint a népvándorlás kora. Több ásatást vezetett Magyarországon. A szakmában László Gyula tanítványaként tartották számon, bár nézete több lényeges kérdésben eltért a mesterétől. Megállapításaival, írásaival számos vitát kavart szakmai körökben. Nem félt az eredeti gondolatoktól sem, ha azokat kellően alá tudta támasztani. Ugyanakkor azonban tisztelte az elődök munkásságát is. A magyar rovásírás kialakulásáról, elterjedéséről vallott nézetei, különösen a nagyszentmiklósi és szarvasi, valamint a Bodrog-Bű-i rovásfeliratok megfejtési kísérlete, egyes kutatókból élénk ellenkezést váltott ki. Számos tanulmánya jelent meg a népvándorlás-kori rovásfeliratokról, illetve a dáko-román kontinuitás kérdésköréből; tagja volt az Erdély történetét feldolgozó munkaközösségnek, amiért 1987-ben Akadémiai díjban részesült. Hosszan tartó, gyógyíthatatlan betegségben, 2004. június 10-én, 59 éves korában elhunyt.

 

Vékony Gáborban egyesületünk alapító tagját, Rovásírás szakosztályunk elnökét és szakmai irányítóját, az éles szemű magyar tudóst, némelyikünk a barátját vesztette el. Egyéni utaktól se visszariadó bátor embert, akinek még esetleges tévedései is megalapozottak voltak. Sok kortársától eltérően tisztelte a mások véleményét is, szerénysége pedig tanítandó volt. Hiánya a tudományos életben ma még felbecsülhetetlen.