Vissza

A legenda szerint Silena városának közelében volt egy tó, abban élt egy sárkány, amely hosszú ideje félelemben tartotta a városbelieket, akik hiába fogtak fegyvert ellene, nem bírtak vele. A sárkány a város falára hágva mérges leheletével újra és újra megfutamította a derék polgárokat, akik, hogy megfékezzék, két juhot adtak neki naponta. Ám a juhok idővel megfogyatkoztak, ezért a városlakók úgy áldoznak a szörnyetegnek. Sorshúzással döntöttek, ami alól senki nem vonhatta ki magát. Egyszer a király leánya került sorra, s zokogva ment a tóhoz. Éppen akkor vetődött arra György, a kappadókiai vitéz, s megkérdezte a lányt, miért sír. Miközben a királylány elmesélte, mi tartja rettegésben a várost, a tóból kiemelkedett a sárkány, György lándzsájával hatalmasat sújtott rá, amitől a szörnyeteg a földre zuhant. Ekkor György és a királylány a sárkányt pányvára fogták, és a városba vezették. A polgárok megrettentek, ám György így szólt hozzájuk: „Ne rettegjetek, mert az Úristen küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak benneteket ettől a sárkánytól.” Azzal kirántotta kardját, és ledöfte. Később templomot építettek ezen a helyen, amelynek oltárnál forrás fakadt, s minden beteg, aki ivott belőle, meggyógyult.  

Ilyen a Szent György-kereszt, amivel például Anglia vagy Barcelona zászlaján találkozhatsz.

Szent Györgyöt többek között a lovagok és zarándokok oltalmazójaként és a német lovagrend védőszentjeként is számon tartották.
A Szent György-kultusz Magyarországot is elérte: a korona alsó, bizánci részét is az ő képe díszíti, és több templom választotta patrónusául. A Károly Róbert által alapított Szent György-vitézek lovagrendjének tagjai a lovagi erények védelmében és szellemében léptek fel. Egykori népszerűségéről és tiszteletéről több helység- és családnevünk tanúskodik: György, Györffy, Györe, Györgye, Györke, Györkös, Gyurka, Gyurkó, Gyuris, Gyéres, Gyíres, Gyűre, Győr, Gyúró, Balatonszentgyörgy, Iszkaszentgyörgy, Jászalsószentgyörgy.