A
népdalgyűjtések
Főiskolai
tanulmányait befejezve, Bartók Bélát egyre többet foglalkoztatja a népzene.
1906 nyarán már módszeresen gyűjtötte a magyar népdalt, s nemsokára Erdélyben
találkozott ősi rétegeivel is. 1909
nyarán román népzenét gyűjtött Belényes környékén,
Buşiţia János tanár társaságában. Többször megfordult ebben az időben
szülőföldjén is. Nemcsak nyaralni jött Nagyszentmiklósra. Szívesen felkereste a
Vidám román nevű vendéglőt (a mai Babes utcában volt), ahol a Bias-féle
zenekart hallgatta. A legszebb dalokat többször is megismételtette a
zenészekkel. 1910.
január 9-én már gyűjtési szándékról számol be Buşiţia Jánosnak levélben: „…a
gyűjtésre vonatkozólag nagyszabású terveim vannak. Egyelőre "csak" Lippa, ismét Mezőség, Bánffyhunyad, Torda, északi Csík (és) N.szt.-Miklós van előjegyezve. Azt
hiszem eredménnyel járok.”
Valóban
elkezdte kutatásait 1910 januárjában Nagyszentmiklóson és környékén. Főleg
kolindákat gyűjtött. Például a Pe un picior de plai, Noi nu umblăm să colindăm,
Colo sus la Rusaline, Sfinţiţi noua navoade kezdetűket a helyi tollfosztó üzem
(a mai Saguna utcában volt) lányai – többek között Maria B és Bibolar és Sofia
Pastiu – énekeltek neki. A dalokat Bartók fonográfra vette.
Bartók, aki
hat magyar népdalt is feldogozott szülőföldje értékei közül, 1912-ben ismét
visszatért a bánáti falvakba, s hol gyalog, hol szekéren járta a vidéket
fonográfjával. Márciusban Bégamonostor, Murani és Seceani helységeket látogatta
meg. Bégamonostoron Lina Trandafir és egy férfi dalait rögzítette. Muraniban
Ion Buzdugan és Ion Oniga kolindáit (Merge Ilona la fântâna, Capu calului stb.)
őrizte meg. Novemberben Nagyszentmiklós környéki falvakat keresett fel. Egresen
tizennégy, Sárafalván tizenhárom kolindát gyűjtött, Valkányon újabb hármat
jegyzett fel. Decemberben Dentán
és Tolvadián gyűjtött, eredményeiről a következőképpen számolt be belényesi
barátjának: „Kedves Tanár Úr! Szíves soraira régebben akartam válaszolni és
megírni, mennyi értékes dolgot találtam Torontálban. Most pedig egy éppen ezzel
kapcsolatos kérés (megint kérés) szükségessége legyőzi levélírói lustaságomat.
Kiderült, hogy a Délvidék
különös egy fészke a balladáknak. Már itt-ott felbukkant fiataloknál is egy-egy
ballada, míg végre Petrovaselón (tiszta román falu, mégis szerb neve van), egy
öreg bakter egyszeribe hét hosszú balladát diktált, úgy, mintha olvasta volna.
Két és fél óra hosszat jegyeztem egyfolytában, már alig győztem és az öreg csak
rendületlenül diktált (…) Egy hónap múlva rendbe lesz a torontáli kötet
anyaga.” Bartók Béla
levelei, Új dokumentumok, Bp, 1971. 24. o.
Bartók népzenegyűjtés közben (1908)
1913 februárjában Bartók Béla felkereste Jadani és Csanád
községet. Az előbbiben Atanase Solmosan, Csanádon pedig Jula Tanei kolindáit,
összesen tizenegyet vett fel fonográfra. Az akkori Torontál és Temes megye
tizenegy településén összesen 68 kolindát jegyzett le. Az 1912–1913. évi
gyűjtése alkalmával ismét meglátogatta a Nagyszentmiklóson élő nagynénjeit –
emlékeztek vissza 1952-ben a Bartók család távoli rokonai. Schüsslerék szerint
Bartók Sarolta az első világháborút megelőző években többször beszélt nekik
Bartók Béla ajándékáról: egy növény- és maggyűjteményről. Kiriachoz, bukaresti
ismerőséhez írott levelében (1913. március 31-ei keltezés) Bartók ugyancsak az
itt végzett gyűjtőmunka eredményeiről számol be: „Mivel foglalkozott Ön a
hosszú tél folyamán? Gyűjtött-e dalokat? Én meglehetősen szorgalmas voltam.
Háromszor utaztam a Bánátba ahol kb. 400 dalt és táncot gyűjtöttem, köztük
sokat hosszú és értékes ballada szövegével. Mindezt az anyagot mér el is
rendeztem.” Bartók Béla
levelei magyar, román, szlovák dokumentumok, I. rész, Viorel Cosma gyűjtése,
Bp. 1955. 47. o. .
Bartók az
első világháború éveiben, majd az azt követő időszakban többször megfordult
szülőföldjén, több hangversenyt is tartott. Benkő András 38 hasonló alkalomról
ír Bartók Béla romániai hangversenyei című művében. Temesváron
1924. március 21-én hangversenyezett. Másnap, tehát 22-én, Nagyszentmiklóson is
járt. Innen Lugosra
utazott, ahol szintén hangversenyezett. 1924-ben, amikor ismét fellépett
Temesváron, már nem volt ideje elutazni szülővárosába, de nagyszentmiklósiakkal
ekkor is találkozott. Utoljára 1926-ban fordult meg az Aranka-parti
városban romániai turnéja alkalmából. Ekkor felkereste a család több régi
barátját, többek között Kriegner Béla kereskedőt is. „Lányom az üzlet ajtaja
előtt állott – mesélte – midőn észrevette, hogy a szemközti gimnázium
épülete előtt valaki hosszan nézi az Eminescu-szobrot, majd megáll a volt
Jurkovits-ház előtt. Ezután átjött az utca másik oldalára. Engem keresett.
Rögtön felismertem Bélát. Elbeszélgettünk hangversenyeiről, érdeklődött, hogy
gyerekeim ismerik-e a zenét. Innen átment Sári néninkhez. Sári néni már várta
unokaöccsét. Együtt mentek el a temetőbe, majd egy körséta során felkeresték a
volt földművesiskola épületét is.” A következő évben, 1927-ben, Bartók Sára
óvónő elköltözött az élők sorából. Temetésén ismerősei vettek részt.