Ezzel a kis tájékoztató jellegû „használati utasítással” leginkább a kezdõ kutyások dolgát szeretném megkönnyíteni. A kutyatartás nagyon jó dolog; kutyánkban igazi társra lelhetünk, de ehhez nekünk is tenni kell. Egy kiskutya sem születik rossznak. A viselkedési problémák általában a gazdi hibái. Jó tudni, hogy a kutya minket is valamiféle fajtársnak tekint, így viszonylag könnyû nevelni, ha elérjük, hogy minket tekintsen fõnöknek. Ezt pedig úgy valósíthatjuk meg, ha már kicsi kortól sokat foglalkozunk vele. Kerüljük a durva testi fenyítést! Tapasztalatom szerint egy összetekert újságpapír már bõven elegendõ egy spániel megregulázására. A másik dolog, amit nem szabad elfelejteni, hogy a kutyát lehet kényeztetni, de nem szabad elkényeztetni! Próbáljuk megtalálni az arany középutat. Így

A kölyökkutya (6 hetes kortól 1 éves korig)

Kiskutya érkezik a házhoz

Minden gazdinak nagy öröm, mikor hazaviszi az új családtagot, ám fel szeretném hívni a figyelmet, hogy egy kutya tartása nagy felelõsség, hiszen egy élõ, érzõ lényrõl van szó.

Az elsõ napok – honvágy

Némelyik kölyök az elsõ idõkben gyakran sír az anyja és az alomtestvérei után, fõleg este, elalváskor. Ezt úgy orvosolhatjuk, hogy kosarát, alvódobozát odatesszük az ágyunk mellé, hogy ne érezze olyan egyedül magát. Nem javaslom, hogy felvegyük magunk mellé az ágyba, mert ha ilyen idõs korban megengedjük, késõbb ezt természetesnek fogja venni. Az ilyen jellegû problémák általában hamar megszûnnek, mikor a kutyus megszokja és elfogadja új helyét. Természetesen minden kölyök külön kis egyéniség. Egyikük egyáltalán nem sír, míg mások csak több nap alatt alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez. Ha kellõ odaadással és kedvességgel járunk el, valószínû, hogy kis védencünk gyorsan beilleszkedik a családba.

Szobatisztaság:

A kiskutyák a pici gyerekekhez hasonlóan nehezen tudják visszatartani a vizeletüket és a székletüket, ám legtöbbször jelzik, ha „ki kell menniük”. Az ilyen pici kölyköknek naponta akár 6-8 alkalommal is lehetõséget kell adni, hogy elvégezhesse a dolgát. Ha ebben az idõszakban fokozottan figyeljük, akkor sokkal hamarabb szobatiszta lesz. A születés utáni néhány hétben a szuka tisztogatja õket. Ez két okból teszi. Egyrészt a kölyök hasának nyalogatásával serkeni a bél és a hólyag mûködését, másrészt ösztönös ez a viselkedés, mivel a farkasok így biztosították, hogy az alom minél kevésbé „szaglódjon”, s ezzel ne hívja fel a ragadozók figyelmét. Emiatt szeretik a kicsik a fûben elvégezni a dolgukat, mivel ez az anyai nyalogatásra emlékezteti õket. Sajnos a házban a füvet a szõnyeg helyettesíti. Tehát ha a kicsi körbe-körbe járkál, szimatol, keresi a megfelelõ helyet, esetleg nyüszít is, akkor jobb, ha felveszzük és kivisszük a szabadba. Addig ne mozduljuk el mellõle, amíg el nem végezte a dolgát. Ezután nagggggyon dicsérjük meg.

Ha éppen rajtakapjuk, akkor meg lehet szidni (pfuj, nem szabad stb.), de ha már megtörtént a baleset, akkor már nem érdemes, mivel a kölyök nem fogja érteni, miért lett megbüntetve.

Általában a kutyák nem piszkítanak a fekhelyükre, ezért ha egyedül kell hagyni, akkor bezárhatjuk egy nagyobb ketrecbe, de persze ne túl sokáig! Egy jó tipp: ha a baleset a szõnyegre sikerül, akkor a kitisztítás után fújjuk be spray-vel (lehet kapni szövetszagtalanítót), mivel a kicsi olyan helyen szereti elvégezni a dolgát, ahol elõtte már járt, s érzi az ismerõs szagokat.

A szobatisztaságra szoktatás általában 2-3 hónapot is igénybe vehet, de ez után is elõfordulhatnak balesetek. Ilyenkor ne keseredjünk el, elõbb utóbb teljes lesz a siker.

Említettem a cicaalmot. Ez akkor lehet jó, ha sokáig egyedül kell hagyni (vagy pl. éjjel), de ez persze csak átmeneti megoldás.

A kicsik általában evés, ivás, illetve közvetlenül felkelés után szoktak üríteni. Ilyenkor nagyon oda kell figyelni és, az elsõ jelre ki kell vinni.

Egyeseknél bevált, hogy éjszakára beteszik a fekhelyét egy ketrecbe, s bezárják, mivel a kutyák általában nem piszkítanak a fészkükbe, de én ezt csak rövidebb idõre ajánlom, illetve ha már nagyjából szobatiszta, de éjjel elõfordulnak balesetek. Ha a kölyök beteg (hasmenés, hólyaghurut, stb.) akkor egyáltalán nem javasolom. Szerintem jobb, ha ilyenkor egy olyan helyre zárjuk, ahol nincs szõnyeg, s újságpapírt, vagy hullámpapírt tesztek alá (vagy cicaalmot). Én személy szerint úgy oldom meg ezt, hogy egy nagy dobozba teszem a picit (amibõl nem tud kimászni) az ágyam mellé, s ha hallom hogy felébredt, és fészkelõdik, akkor kiviszem. Ezt az idõszakot túl kell élni, de higgyék el, nagyon jó érzés, mikor elõször végigalussza az éjszakát! Ilyenkor nagyon büszke tud lenni az ember.

Rágcsálás

A kicsiknél természetes, hogy mindent megrágnak, mivel ‑a gyerekekhez hasonlóan‑ a fogváltáskor ez jól esik nekik. Persze egy gazda sem szereti, ha a kutyája mindent tönkretesz a lakásban. Ezért adjuk neki valamit, amit kedvére „marcangolhat”. (Ezt a ’Játékok’ résznél találhatjuk meg.)

A kölyök táplálása (6 hetes kortól fél éves korig)

A kölyöknek mindenekelõtt megfelelõ minõségû, kiegyensúlyozott táplálékra van szüksége. Ez állhat jól összeállított házi kosztból és a kereskedelmi forgalomban kapható eleségekbõl, vagy ezek kombinációjából is.

A házi koszt:

Csak emberi fogyasztásra alkalmas ételeket adjunk a kutyának. Soha ne etessünk romlott, penészes dolgokat, nyers sertéshúst, mert ezek megbetegedést okozhatnak.

Kerüljük az úgynevezett szilánkosan törõ csontokat (pl., baromfi combcsont stb.), mert ezek súlyos sérüléseket okozhatnak a nyelõcsõben, a gyomorban és a belekben. Házi koszton való tartás esetén gondoskodni kell a megfelelõ vitamin és ásványi anyag bevitelrõl. Itt szeretném megemlíteni, hogy ezeknek hiánya, túladagolása és nem megfelelõ arányú adagolása is súlyos problémákat okozhat. Ilyen például a nem megfelelõ arányú kalcium – foszfor adagolása, ezért jobb, ha kereskedelmi forgalomban kapható vitaminkészítményeket alkalmazunk, és elõtte kikérjük az állatorvos véleményét.

A táp:

Ez lehet konzerv vagy száraztáp. Mindkettõ megfelelõ arányban tartalmazza a kutya számára szükséges fehérjéket, zsírokat, vitaminokat, ásványi anyagokat, stb. Ha ezzel tápláljuk a kutyát, akkor elvileg nincs szükség kiegészítõ vitaminokra, mivel az már tartalmazza a kellõ mennyiséget. Azért is fontos ez, mert mint már említettem, a vitaminok és ásványi anyagok túladagolása ugyanolyan káros, mint azok hiánya.

A gyártók a csomagoláson feltüntetik, hogy az adott termék mibõl mennyit tartalmaz. A magas fehérjetartalmú tápokkal bánjunk csínján, mert ezek sok esetben nagyon gyors növekedést eredményeznek, ami nincs jó hatással a kutya szervezetére, különösen annak vázrendszerére. A megnövekedett izomtömeg nagyban terhelheti a még fejlõdésben lévõ, kialakulatlan vázrendszert és ez problémákat okozhat. A kölyöknek kifejezetten az õ életkoruknak megfelelõ kölyök (junior) tápot adjunk, mivel az õ igényeik eltérnek a felnõtt egyedek igényeitõl.

Vitaminok:

A kereskedelmi forgalomban számos jó minõségû vitamin kapható. Adásuk csak házi koszt etetése során indokolt, mivel a teljes értékû tápok már elõre vitaminozottak. A megfelelõ készítmény kiválasztásában kérjük ki az állatorvos véleményét.

Víz:

A kutya számára mindig biztosítsunk tiszta, friss ivóvizet. Száraztápok etetése esetén a vízszükséglet megnövekedik, mivel a táplálék kevesebb vizet tartalmaz, mint a konzerv vagy a házi koszt. Téli idõszakban, ha a kutyát a szabadban tartjuk, oda kell figyelni, hogy a vizesedénye ne fagyjon be. Ilyenkor ajánlott naponta többször eltávolítani a belefagyott vizet, és langyossal feltölteni.

Egyéb kiegészítõ eleségek:

Csontok:

Mint már feljebb említettem, kerülni kell a szilánkosan törõ csontféléket, de természetesen ezeken kívül adhatunk csontot a kutyának. Legmegfelelõbb a kifõzött marha‑, sertéslábszárcsont, lapockacsont. Ezeken jó darabig rágódhat a kutya, anélkül, hogy számára veszélyes szilánkokat tudna lenyelni. Tapasztalatom szerint nagyon szeretik a fõtt csibe farhátat is. Ennél viszont oda kell figyelni, hogy a rajta lévõ hús és zsíros bõr már plusz energia-bevitelt jelent, így bele kell kalkulálni a napi energia-bevitelhez. A kemény csontok rágcsálása jó hatással van a fogakra és a fogínyre, természetes kalciumforrásként funkcionál, viszont túlzott mértékû etetése székrekedést okozhat.

Tojás:

A nyers tojásfehérjében található avidin megköti a biotint, így biotinhiány alakulhat ki, ami szõrhullást, bõrpanaszokat okoz. Kerüljük tehát a tojásfehérje túlzott etetését.

Csokoládé:

Lehetõség szerint ne nagyon etessünk édességet a kutyával, mert elhízást, fogbántalmakat okozhat. Emellett a csokoládé tartalmaz egy úgynevezett teobromid nevû anyagot, mely nagy mennyiségben mérgezést okozhat nekik.

Tej:

A legtöbb kutya hasmenést kap a tejtõl, így adása csak kis mennyiségben javasolható. A sajtfélék viszont jó kalciumforrások lehetnek.

Hüvelyesmagvak:

Kizárólag fõzve, kis mennyiségben adjuk, mert felfúvódást okozhatnak.

Mikor, mennyit?

2-tõl 3 hónapos korig legjobb, ha a kölyök a napi adagját 4-5 alkalomra, 4-6 hónapos korban 3-4 alkalomra elosztva kapja meg. A felnõttkor eléréséig javaslom, hogy a kutyát etessük kölyöktáppal, mivel az õ kiegyensúlyozott fejlõdéséhez még elengedhetetlenebbek a megfelelõ mennyiségû,

minõségû, és összetételû tápanyagok, vitaminos, ásványi anyagok, stb.

A napi adagot a gyártók feltüntetik a csomagoláson. (x felnõttkori testtömeg‑kilógramm/ y gramm táp / nap).

Lehetõleg mindig ugyanazokban az idõpontokban adjuk oda az adagját, így kialakul benne egy életritmus.

Fontos:

A kölyök a napi adagon kívül ne kapjon több ételt, ne nassoltassuk, még akkor se, ha igazi könyörgõ spániel szemekkel néz ránk. Mikor ebédelünk, lehetõség szerint távolítsuk el az étkezõbõl a kiskutyát, illetve ha bent van, ne engedjünk a követeléseinek, ételkuncsorgásának, különben a késõbbiekben nem csodálkozhatunk, ha kutyánk tolakodóvá válik a családi étkezések közben.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy az elhízás és a túlsúly nem csak az embernek, de a kutyáknak is komoly problémákat okoz! Néhány kereskedelmi forgalomban kapható jutalomfalat csomagolásán fel is tüntetik, hogy mennyi az a mennyiség az adott termékbõl, aminek elfogyasztása még nem okoz túlsúlyt.

Ha a kölyöktáp mellé ételmaradékot is adunk, akkor ugyancsak figyelembe kell venni, hogy a napi adag ne haladja meg a szükséges energia-bevitelt.

A növendék kutya táplálása (6 hónapos kortól 1 éves korig)

A növendék kutyák etetése hasonló a kölyökkutyákéhoz. Számukra is a junior tápok adását ajánlom. A napi adagot 2-3 alkalomra elosztva kapja. Ellenõrizzük a csomagoláson, hogy naponta hány grammot kell kapnia. Ebben az életkorban is fontos (ha nem a legfontosabb), hogy a kutya ne haladja meg a korához képest normális testsúlyt! Ha lehet, mérjük le havonta, és az adatokat jegyezzük fel.

A kiskutyák mozgásigénye

A kölykök általában nagyon szeleburdik, sokat játszanak. Jellemzõ rájuk, hogy egyik pillanatban össze-vissza futkosnak, ám ezután keresnek egy megfelelõ helyet és lefekszenek pihenni. Általános szempontnak tekinthetõ, hogy nem szabad túlterhelni õket. A megfelelõ mozgás hiánya és a túl sok mozgatás is káros lehet a fejlõdésük szempontjából. Amíg csontozatuk és izomzatuk még nincs teljesen kialakulva, egy ilyen megerõltetés súlyos következményekkel járhat. Persze, ha minden oltást megkapott, elvihetjük sétálni, de mindig csak rövidebb távokra. Ha azt látjuk, hogy lelassul, inkább álljunk meg pihenni. Annyit mozogjon, ami neki jól esik. Soha ne vigyük megerõltetõ terepre, hosszú, 10 km-es túrákra. Persze remek dolog a kutyával erdei kirándulásokra menni, de ezzel inkább várjunk a kifejlett korig.

Ha emeletes házban lakunk, lehetõség szerint ne lépcsõztessük sokat a kiskutyát. Bizonyított, hogy a kritikus növekedési szakaszban sokat lépcsõzõ kutyáknál gyakrabban alakulnak ki különbözõ izületi problémák. Lehet, hogy egyes emberek kinevetik az olyan gazdikat, akik kézben viszik le e kölyköt, de ne törõdjünk velük. Kutyánk egészsége sokkal fontosabb, mint az emberek véleménye!

Ha kertes házban lakunk, akkor a kölyök kedvére szaladgálhat az udvaron. Ilyenkor õ saját magának szabályozza a mozgás mennyiségét. De emellett õket is érdemes (az oltások után) kivinni az utcára, mert így új szagokkal, benyomásokkal találkozhat.

Ha nincs udvarunk, akkor a kutyafuttatókon, parkokban sétálhatunk kutyánkkal. Ajánlom az úgynevezett flexi pórázokat. Ezek általában 5m-esek, speciális visszacsévélõ rendszerrel vannak ellátva. Így a kicsi a felügyeletünk alatt, de mégis szabadabban mozoghat. Itt is fontos, hogy csak annyit sétáljunk, ami neki jól esik. Ha nincs súlytöbbletük, akkor ennyi, éppen elég.

A kölyökkutya felszerelése

Alvóhely

Az alvóhely kiválasztásában fontos szempont, hogy annak biztonságosnak és könnyen tisztíthatónak kell lennie. Van, aki már ilyenkor megveszi a felnõtt kutyáknak való fonott kosarat. Ezeket a kutyák általában szeretik, ám a kölykök gyakran megrágcsálják, így egyrészt tönkreteszik, másrészt a lerágott darabokat le is nyelhetik, ami problémát okozhat. Ezért azt tanácsolnám, hogy a rágcsálós idõszak végéig kerüljük az ilyen fekhelyeket. A legjobb talán egy nagyobb méretû kartondoboz, melyre egy bejáratot vágunk. Ezt könnyen cserélhetjük, ha bepiszkolódik. Kaphatóak még mûanyag kosarak is. Ezeket általában nem tudják szétrágni, könnyen lemoshatóak. Ha ügyesek vagyunk, falécekbõl magunk is barkácsolhatunk neki egy alvóládát. A méret tekintetében lényeges, hogy abban a kutya minden helyzetben kényelmesen elférjen. Érdemes nagyobbat venni/csinálni, mert ezt nem növi ki olyan hamar. A fekhelyet béleljük ki puha rongyokkal (régi törölközõ, ágynemû, öreg pólók, stb.) vagy vehetünk neki egy huzattal ellátott párnát is. Lényeges, hogy a kutya „ágynemûje” könnyen mosható legyen, hiszen idõközönként ki kell tisztítani, különben piszkos és büdös lesz.

Etetõ- és itatóedények

Legjobbak a kifejezetten spánielek részére kifejlesztett fémtálak. Ezek magasabb falúak, a szájuktól a talpuk felé szélesednek, így evés, ivás közben nem lóg bele a fülük. Jobb, ha nem mûanyag tálkát veszünk, mert ezek tapasztalatom szerint nem túl hosszú életûek. Fémtál esetében megvehetjük a felnõtteknek való méretût. Naponta mossuk el a kutya edényeit (konzerv és házi koszt esetén minden etetés után), így elkerülhetjük a fertõzéseket. Az itatóedényben lehetõség szerint naponta többször cseréljük a vizet, hogy az mindig friss és tiszta legyen.

Játékok

Itt is a leglényegesebb szempont a biztonságosság. Megfelelõek a különbözõ labdák (akkora legyen, hogy a kutya véletlenül se tudja lenyelni), rágókák, sípolós gumijátékok (olyat válasszunk, amibõl nem tud leharapni darabokat, ha azt látjuk, hogy a játéka elhasználódik, dobjuk ki), préselt bõrbõl készült rágcsálnivalók. Ezek nagyon jók, mivel természetes anyagból készülnek, nagyon biztonságosak a kutya számára. Ne adjunk régi cipõt, papucsot játék gyanánt, mert a kutya nem igazán tud különbséget tenni a régi, elnyûtt lábbelink és az új cipõnk között. Tehát ilyen esetben ne csodálkozzunk, ha ezeket is megrongálja. Legyenek állandó játékai, amik a nap 24 órájában a rendelkezésére állnak, de legyen 1-2 olyan, amit csak jutalomként kap. (pl. ha jól viselkedik, vagy ha elmegyünk otthonról). Ezekkel ne játsszon sokat, hogy megõrizzék pozitív értéküket.

Póráz, nyakörv

Anyagát tekintve lehet bõr, nejlon, fonott anyagból készült. Kölyköknek ne válasszunk nehéz (pl. láncból készült) pórázt, mert ez akadályozza a szabad mozgásukat. A nyakörv ne legyen túl laza (nehogy kihúzhassa a fejét), de túl szoros se (1, 2 ujjunknak be kell férnie a nyakörv és a nyak közé). Vannak úgynevezett felvezetõpórázok. Ezeknél a nyakörv és a póráz „egybe van építve”. Kiállításokon ezt ajánlatos használni, de a sima sétánál is jó szolgálatot tesz, mivel itt könnyebben szabályozhatjuk a nyakörv méretét. Ráadásul könnyûek, jól tisztíthatóak és a kutya nem tudja kinõni. A flexi pórázok (a ’Kiskutya mozgásigénye’ résznél említett) is jók, ezzel szabadabban mozoghat, de mégis a felügyeletünk alatt. Olyan kutyák sétáltatásakor ajánlott, akik nem minden esetben mennek vissza a gazdához behíváskor.

Fésûk, kefék

A kölyköknek igazság szerint elég egy sörtekefe és egy sûrû/ritka fogú fém fésû. Ez elégséges a kölyökbunda rendben tartásához. Mikor a kiskutya levedli az ún. pihebundáját, jó szolgálatot tesz a fémfésû. A fogak közé fûzzünk be gumiszalagot. (fogjunk egy „befõttesgumit”, vágjuk el, az egyik végét kössük a legelsõ foghoz, majd „szlalomozva” fûzzük a fogak közé. A másik végét kössük az utolsó foghoz.) ezzel könnyebben el tudjuk távolítani az elhalt szõröket.

A kölyök szõrének ápolása

Fésülés

Már kis korban kezdjük a szoktatást. Vegyük az ölünkbe a kölyköt, és óvatosan fésülgessük át. Közben dicsérjük meg, ha jól viselkedik.

Fürdetés

Lehetõség szerint ne fürdessük túl gyakran, csak ha tényleg piszkosnak találjuk a bundáját. Használjunk kímélõ kölyök- vagy babasampont. (A fürdetés menetét a felnõtt kutyáknál találjuk meg)

A kiskutya védõoltásai

Mikor a kicsi hozzánk kerül, már rendelkeznie kell az elsõ védõoltással. Ezt 6-7 hetes korban kapják meg, méghozzá parvovírus ellen. Ellenõrizzük, hogy biztosan megkapta-e, valamint, hogy az oltás beadását az állatorvos pecséttel és aláírásával igazolta-e. A pecsétnek mindig jól olvashatónak kell lennie!

Elmesélnék egy esetet, ami a szomszédunkban történt. Vettek egy Golden retriver kiskutyát. A kölyök nagyon aranyos, eleven kutyus volt. A gazdái megkértek, hogy nézzem meg, jól van-e. Elsõ nap még nem is látszott rajta semmi. Pár nap múlva azonban szóltak, hogy Barni (így hívják) valahogy furcsán viselkedik, egész nap fekszik, bágyadt és hasmenése van. Mikor rákérdeztem, hogy nem véres-e a hasmenése, azt válaszolták, de igen. Megemlítettem, hogy ez egy súlyosabb bajnak lehet a jele, be kéne vinni az orvoshoz. Kérdeztem, hogy kapott-e védõoltást. Azt felelték, hogy igen, meg is mutatják az oltási könyvét. A matrica be is volt ragasztva, ám a pecsét helyén csak egy tintapacni volt látható. Elég valószínû, hogy a matrica ugyan bent szerepelt, de a kicsi semmiféle oltást nem kapott. Természetesen nem lehetett kiolvasni az orvos nevét, hogy felhívhattuk volna. Barnit azonnal orvoshoz vitték, ahol kiderült, hogy parvovírus fertõzése volt. Szerencséjére idõben elkezdték kezelni, így még ma is él, de végzõdhetett volna tragikusan is az eset! Ezért fontos tehát, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy tényleg be van-e oltva a kölyök.

A további oltásokat is kell megkapnia a kicsinek, a többi fertõtõ betegség megelõzésére. Az oltást kizárólag az állatorvos adhatja be! Õ tájékoztatást fog adni, hogy legközelebb mikor és milyen oltás lesz esedékes. Legjobb, ha meg tudjuk beszélni vele, hogy házhoz jöjjön, így nem kell félnünk, hogy esetleg elkap valamit a rendelõben. Ha ez nem lehetséges, akkor nekünk kell elvinnünk. Ilyenkor (és más esetekben se) ne engedjük, hogy mások megsimogassák. A váróban tartsuk az ölünkben, vagy egy dobozban. Amíg a kölyök nem kapja meg az összes oltását, még fogékony a különbözõ fertõzésekre.

A veszettség elleni védõoltás

A veszettség egy igen súlyos, halálos és gyógyíthatatlan betegség, mely az embert is veszélyezteti, ezért beadása kötelezõ! A kicsinek az elsõ veszettség elleni oltását meg kell kapnia 4 hónapos koráig, majd 6 hónap múlva a következõt. Ezután évente újra kell oltatni.

Érdemes a többi oltást is évente ismételni (ún. emlékeztetõoltás), fõleg, ha a kutya sokat érintkezik más ebekkel.

Féreghajtás

A kiskutyák a tenyésztõnél 2-3 hetes kortól 2-3 hetente féregtelenítve vannak, ám nekünk is érdemes ezt idõközönként elvégezni. Kaphatóak kifejezetten kölyökkutyáknak készült féreghajtó készítmények. Ezeket az állatorvosnál, illetve az állatpatikákban tudjuk beszerezni. 4 hónapos korig 2-3 hetente, 4-6 hónaposan havonta, majd 1 éves korig kb. 2 havonta. A kutya bélférgei közül néhány az emberre is veszélyes, ezért ahol kisgyermek van, ott fokozottabban figyeljünk erre. Minden esetben be kell tartani azt a szabályt, hogy mindig mossunk kezet, ha a kutyával foglalkoztunk. Ne engedjük, hogy a szánkat, arcunkat nyalja, s erre a család kisebb tagjait is tanítsuk meg.

A kiskutya nevelése

Ebben az életszakaszban én ezt inkább játékos tanítgatásnak nevezném. Ahogyan az embergyerekek is csak 6-7 évesen kezdik az iskolát, úgy a kutyagyerekeket is csak kb. 6-7 hónapos kortól kell igazán nevelni. Persze vannak dolgok, szabályok, amiket már ez elõtt el kell sajátítaniuk. Ilyen a szobatisztaság, a pórázon való sétálás, a tiltás, a behívás, a név megtanulása. A szobatisztaságot már említettem, most pedig következzék a többi. Ha minden oltása megvan, akkor elvihetjük egy olyan kutyaiskolába, ahol van kölyökfoglalkozás. Ez játékos formában történik, ráadásul a kicsi találkozhat hasonló korú fajtársakkal, így szocializálttá válik.

A név

Mindig könnyen megjegyezhetõ, könnyen kimondható nevet válasszunk, ami nem túl hosszú (2-3 szótagú). Tanítása úgy a legcélravezetõbb, ha kimondjuk a kutya nevét, majd adunk neki egy aprócska jutalomfalatot, így a nevét egy kellemes élménnyel fogja társítani. Általában igen hamar megtanulják.

Behívás

Ha a nevét már tudja a kölykök, akkor megtaníthatjuk a behívást. Ez nagyon fontos, mivel adódhatnak olyan helyzetek, mikor a kutyának azonnal ott kell lennie mellettünk.

Vigyük a kutyát egy nyugodt helyre, majd szólítsuk a nevén és adjuk ki a „gyere” vagy a „hozzám” parancsot. Ha a kicsi azonnal odafut hozzánk, jutalmazzuk meg. Ha nem akar odamenni, akkor kezdjünk el hátrálni, és közben hívogassuk. Esetleg le is guggolhatunk.

Séta pórázon

A kiskutyák többsége elõször bizalmatlanul fogadja a nyakörvet és a pórázt, ezért jobb, ha elõször csak a lakásban/kertben gyakoroljuk vele. Fontos a fokozatosság. Tegyük fel rá a nyakörvet és a pórázt, majd engedjük szabadon, hogy maga után húzza. Ez ne tartson tovább 5-10 percnél. Naponta többször ismételjük. Néhány alkalom után vegyük kezünkbe a póráz végét és kezdjük magunkhoz hívni a kölyköt, miközben lassan hátráljunk. Ha a kicsi megáll, leül, és nem akar továbbjönni, ne erõltessük, ne rángassuk, ezzel csak rontanánk a helyzeten.

Tiltás

„Pfuj!”

Fõleg a kölyökkutyák hajlamosak rá, hogy mindent a szájukba vegyenek, ám nem törõdnek vele, hogy az adott dolog veszélyes-e a számukra. Ezért meg kell tanítanunk, hogy bizonyos dolgokat hagyjanak békén. Alkalmazzuk a következõ gyakorlatot: vegyünk egy falatka sajtot vagy egyéb finomságot és helyezzük a padlóra. Engedjük oda a kiskutyát. Ha fel akarja szedni, adjuk ki a „pfuj” parancsot. Ha sikerülne a szájába vennie, akkor gyengéden, de határozottan nyissuk ki a száját, vegyük ki a falatot és ismételjük a „pfuj” parancsot.

„Nem szabad”

Ha a kiskutyánk valami olyan dolgot készül elkövetni, amit mi nem szeretnénk, határozottan szóljunk rá; „nem szabad”! Ha éppen rajtakapjuk, akkor a nyakbõrénél fogva gyengéden megrázhatjuk, vagy picit ráüthetünk a fenekére egy összetekert újságpapírral. Bánjunk csínján a testi fenyítéssel, általában elég, ha határozottan rákiabálunk.

„Helyedre”

Legkönnyebb úgy megtanítani, ha betesszük a kicsit a kosarába és kiadjuk a „helyedre” parancsot. Néhány alkalom után csak a kosara elé tegyük le és így küldjük be. A jól végrehajtott feladatot jutalmazzuk.

A felnõtt kutya (1-1,5 éves kor után)

A spániel közepes méretû kutya, így csak másfél éves kor után tekinthetõ felnõttnek. (pl. tenyészteni is csak ez után lehet) Igényeik részben eltérnek, részben egyeznek a kölykök igényeivel.

A felnõtt kutya etetése

A kölyköknél már láttuk, hogy több alternatíva létezik. Én náluk is a teljes értékû száraztápot javasolnám, mivel ez megfelelõ minõségben, mennyiségben és összetételben tartalmazza a kutya számára fontos anyagokat. Emellett praktikus, mivel egyszerre nagyobb mennyiségben is megvásárolható, nem kell bajlódnunk a fõzéssel, és a vitaminozással. A gyártók ez esetben is feltûntetik a napi adagot. Legjobb, ha naponta egyszer etetünk, azonos idõben. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mikor. A felnõtt kutyáknak többféle teljes értékû táp kapható. Van átlagos mozgásigényûeknek, aktívan dolgozóknak, túlsúlyosoknak, idõs kutyáknak való, stb. Teljes értékû táp etetése esetén kiegészítõ vitaminokra általában nincs szükség.

A felnõtt kutya felszerelése

Alvóhely

Ugyanaz vonatkozik rá, mint a kölyöknél, kivéve, hogy náluk már használhatjuk a fonott kosarat is (ha nem rágcsálja meg). A kosarát huzatmentes, nyugodt helyre tegyük. Fontos, hogy a gyerekeknek megtanítsuk, hogy nem zaklathatják õt az alvóhelyén. Így, ha a kutya megunja a játékot, vagy ha a gyerekek netalántán túl durvák lennének, akkor lesz egy hely, ahová visszavonulhat.

Etetõ-, itatóedény

Nekik is legjobb a fém spániel-tál, amit mindig tartsunk tisztán.

Játékok

Lásd a kölyökkutyák játékainál.

Póráz, nyakörv

Lásd a kölyökkutya résznél.

Kefék, fésûk

A sörtekefén és a sûrû/ritka fogú fésûn kívül beszerezhetünk egy ún. uszkárkefét is. Ennek apró horgai vannak, amivel nagyon könnyû kibontani a szõrzászlókat. Szükségünk lehet egy bontófésûre is, amivel eltávolíthatjuk az esetleges csomókat.

A felnõtt kutya szõrének ápolása

Fésülés

Ajánlott legalább hetente alaposan kifésülni a bundájukat. Ez sokkal könnyebb, mint az elhanyagolt szõrbõl eltávolítani a csomókat, filcesedéseket. Ha nagyon gubancolódik a szõre, akkor vegyünk ún. filcbontó sprayt, (Ezt állatkereskedésekben szerezhetjük be) és használjuk a bontófésût.

Fürdetés

Ha a kutya szõre nagyon bepiszkolódik, meg kell, hogy fürdessük. Elõtte alaposan fésüljük ki. Tegyük be a kádba, vagy egy lavórba (a kádban használhatunk gumialátétet, hogy ne csússzon meg) és alaposan nedvesítsük be. Csak jó minõségû sampont használjunk, és mindig hígítsuk fel. Dörzsöljük bele jól, majd alaposan öblítsük le. Használhatunk balzsamot is, de ezt is mindig maradéktalanul távolítsuk el a bundából. Nálunk legjobban az ún. visszaolajozós samponok (pl. nercolajos) váltak be.

Trimmelés

A spániel szõrét trimmelik, vagyis kitépik az elhalt szõröket. Ha szakszerûen végzik, akkor semmiféle fájdalmat nem okoz nekik. Jobb, ha elõször elvisszük kozmetikushoz, aki megmutatja, hogy hogyan is kell csinálni. Általában 4-8 hetente érdemes, attól függõen, hogy mennyire nõ a kutya szõre. Ne engedjük megnyíratni, mert ez rontja a bunda minõségét. (nyírni csak a fülek felsõ 1/3-át és a torok, nyak tájékát szabad.

A felnõtt kutya védõoltásai

Kizárólag az állatorvos adhatja be!

Veszettség elleni oltás

Évente kötelezõen be kell adatni a kutyának!

Egyéb oltások

Nem árt, ha évente kap emlékeztetõ, kombinált oltást parvovírus, szopornyica, stb. ellen.

Féreghajtás

Évente minimum 2 alkalommal. Ha a családban kisgyermek is van, akkor negyedévente is lehet. A féreghajtó tablettát megvehetjük az állatorvosnál, vagy állatpatikában.

Külsõ élõsködõk

Bolhák

Szeretném eloszlatni azt a tévhitet, miszerint normális, ha a kutyának van 1-2 bolhája. A bolhásság nem természetes dolog, sõt! Allergiát, vérszegénységet okozhat. A szétrágott bolhák révén a kutya bélféreggel fertõzõdhet. Irtásukra megfelelnek az ún. spot-on (Ex-spot-2 hetes kortól, Frontline-3 hónapos kortól) termékek. Ezeket kis fiolában árusítják és a kutya lapockái közé, a bõrre kell csepegtetni. A testen szétoszlik és általában 1 vagy több hónapig is, védi a kutyát a bolhák ellen. Emellett a kutya fekhelyét és környezetét is meg kell tisztítanunk. Ehhez ajánlom a Frontline sprayt, amit bútorszövetre, szõnyegre, stb. is fújhatunk. Ezeket a szereket az állatpatikában vehetjük meg.

Kullancsok

A kullancsok komoly veszélyt jelentenek kutyáink számára is, mivel betegséget terjeszthetnek. Ebben az esetben is jól használható, pl. a Frontline, ami egy hónapos védelmet nyújt a kullancsok ellen. Tévedés azt hinni, hogy csak az erdei séták alkalmával fertõzõdhet meg kutyánk a kullancsokkal. Akár a saját udvarunkban vagy a kutyafuttatón, városi parkokban is megtalálhatók.

Rühösség

A betegségre az erõs vakaródzás és a mechanikai sérülések a bõrön utalhatnak. Az atkáktól a bõr kipirosodik, pörkös, megvastagodott lesz. A szõr kihullik. Ha erre gyanakszunk, forduljunk állatorvoshoz, aki fürdetõ-szert fog felírni.

Tetvek

A tetvek a kutya vérével táplálkoznak. Ez esetben is az erõs vakaródzás hívhatja fel a figyelmünket. Általában csak ápolatlan kutyáknál fordul elõ, megfelelõ higiéniával megelõzhetõ. Ha mégis bekövetkezne, forduljunk állatorvoshoz.

Ellenõrzõ orvosi vizsgálatok

Félévente, negyedévente érdemes akkor is elvinni az orvoshoz, ha nincs semmiféle látható probléma. Ilyenkor az orvos ún. ellenõrzõ vizsgálatot végez (meghallgatja a szívet, a tüdõt, megméri a testhõmérsékletet, ellenõrzi a füleket, szemeket és hogy nincsenek-e élõsködõi, stb.). Ne felejtsük, jobb félni, mint megijedni. Minden esetben igaz, hogy a gyógyulás sokkal hamarabb bekövetkezik, ha idõben felismerik a bajt.

Általános egészségügyi teendõk

Szemek

A spániel szemei elég érzékenyek lehetnek, így idõnként (fõleg, ha nagyon csipásodik) nem árt speciális szemöblítõ folyadékkal vagy kamillateával letörölni. Ne használjuk vattát, mert annak szálai a szembe jutva irritálhatják azt. Legmegfelelõbb egy steril gézdarab vagy puha pamut.

Fülek

A spánielek nagy, lógó fülei is könnyen begyulladhatnak. Ennek elkerülésére használjunk fültisztító folyadékot. Csepegtessünk bele a fülbe, és alaposan masszírozzuk bele, majd egy puha pamuttal töröljük ki.

Karmok

Ha a kutya nem koptatja le a körmeit, akkor nekünk kell levágni. Kaphatóak nekik készült karomvágók, amivel otthon elvégezhetjük a mûveletet. Vigyázzunk, nehogy belevágjunk az élõ részbe! A karomvágást elvégeztethetjük a kozmetikussal vagy az állatorvossal is.

Bûzmirigy

Ez a kutya végbélnyílásának két oldalán található illatmirigy. Tartalmuk a végbélbe ürül. Ezekkel hagynak szagjelzéseket a fajtársak számára. Normális esetben nincs vele gond, de elõfordulhat, hogy begyullad. Ilyenkor ki kell nyomni. Jobb, ha hozzáértõ személy (állatorvos, kozmetikus) végzi. A gyulladás jelei: a kutya sokat „szánkázik”, azaz a fenekét a földhöz dörgöli. Ez azonban a bélférgesség jele is lehet, tehát elõször ellenõrizni kell, hogy nincs-e benne bélféreg.

A felnõtt kutya nevelése

Felnõtt korban elkezdõdhet az igazi kiképzés. Egy jól nevelt kutyus eddigre már hallgat a nevére, odamegy, ha hívják és szépen követi a gazdáját pórázon. Ha ezek az alapok megvannak, akkor sokkal könnyebb lesz a többi dolgot megtanítani. Ha nem érzünk magunkban elég tehetséget (bár szerintem az alap dolgokat mi magunk is megtaníthatjuk), akkor felkereshetünk egy kutyaiskolát, ahol szakemberek foglalkoznak majd kedvencünkkel. Nem javasolnám a bentlakásos iskolákat, még ha oly’ „praktikusnak” is tûnhetnek a gazdi szemében.

Ültetés

Vegyük a kutyát pórázra. Egyik kezünkkel emeljük fel a pórázt, a másikkal finoman nyomjuk le a kutya fenekét, miközben adjuk ki az „ül” parancsot. Okozatosan gyakoroljuk vele. Eleinte csak 5-10 percig. Késõbb ezt addig emeljük, míg a kutya tényleg kedvvel csinálja a dolgokat.

Fektetés

Vegyük pórázra a kutyát és adjuk ki az „ül” parancsot. Ezután a pórázt húzzuk a föld felé, míg a másik kezünkkel óvatosan húzzuk elõre a két mellsõ lábát. Ne rángassuk! Ha fel akar állni, kezdjük újra a gyakorlatot. Legyünk türelmesek, elõbb-utóbb meg fogja tanulni.

Szabadon követés láb mellett

Vegyük pórázra a kutyát és sétáljunk vele. Egy idõ után észrevétlenül engedjük el a pórázt. Ha így már rendesen végzi a gyakorlatot, megpróbálhatjuk lecsatolni a pórázt. Ha ez esetben el akar szaladni, tegyük vissza és kezdjük elõröl a feladatot.

Helybemaradás

Vegyük pórázra a kutyát és adjuk ki az „ül” vagy a „fekszik” parancsot. Forduljunk szembe a kutyával, engedjük le a pórázt a földre és lépjünk a végére, majd adjuk ki a „marad” parancsot. Néhány alkalom után lépjünk hátra és mondjuk: „marad”. Ha fel akar állni, ültessük/fektessük vissza és gyakoroljunk tovább.

Kertben vagy lakásban

Ha kertes házban élünk, el kell döntenünk, hogy a lakásban vagy az udvarban akarjuk-e tartani. Én azt tanácsolnám, hogy kis korban tartsuk bent, hogy megtanulja a szobatisztaságot. A késõbbiekben ez nagy hasznunkra lehet, ha valamilyen oknál fogva be kell õt vinnünk.

Lakásban

Ha a kutya bent él, akkor gondoskodni kell egy nyugodt, huzatmentes helyrõl, ahol elhelyezzük a fekhelyét. Emellett meg kell bizonyosodnunk róla, hogy nincsenek-e a lakásban hozzáférhetõ vegyszerek, mérgezõ növények. Fõleg kiskutyák esetén vigyáznunk kell az olyan elektromos vezetékekkel, amiket a kölyök megrághat, s ez akár az életébe is kerülhet. Szükségünk lehet esetleg egy kutyaruhára is, amit télen ráadhatunk, ha levisszük sétálni. Ez persze csak olyan kutyák esetén szükséges, akik könnyebben megfáznak. Általában nem kell.

Kertben

Ha kint tartjuk, akkor vennünk/csinálnunk kell egy kutyaólat. Fontos szempont, hogy az ól ne legyen se túl kicsi, se túl nagy, védjen a tûzõ nap és a hideg ellen. Árnyékos, huzatmentes helyre tegyük.

Nagyon jók a duplafalú ólak. Ezek úgy készülnek, hogy a két fa- vagy vaslap közé egy réteg szigetelõanyagot tesznek. Télen felszögelhetünk egy „függönyt” az ajtóra, ami nem engedi be a hideget, és bent tartja a meleget. Az ólnak könnyen tisztíthatónak kell lennie. Jó, ha levehetõ a teteje. Egy másik jó ötlet, ha L-alakú ólat készítünk. Így a kutya nem az ajtóban fekszik, nem megy rá a hideg.

Kinti tartás esetén ellenõrizni kell, hogy a kerítés stabil-e, nincsenek-e rajta rések, ahol a kutya kiszökhetne. Ha kerti tavunk, medencénk van, ezt el kell keríteni, nehogy a kutya beleessen. Ugyanígy vigyázni kell a pincelejárókkal, mert ha itt legurul, komoly sérüléseket szerezhet.

Agresszivitás a gazdával szemben

Ebben az esetben nem lehetünk elnézõek. Elég sokszor hallottam olyat, hogy a gazdik arra panaszkodnak, hogy kutyájuk gyakran megmorogja õket, fõleg, ha valamit el akarnak venni tõle. Ez nem elfogadható viselkedés. A dolgok hátterében általában a rossz nevelés áll, mikor a kutya magasabb rangúnak tekinti magát.

Elkerülhetõ, ha már kis kortól következetesen bánunk vele. Érdemes már ilyenkor gyakorolni, hogy evés közben belenyúlunk a tányérjába, elvesszük a játékát, stb. Így megérti, hogy nekünk ehhez jogunk van. Másrészt, ezt a rossz szokást már az elején elnyomjuk. Néha egészen fiatalon, kölyökkorban jelentkezhet ez a probléma, de általában az ivarérettség táján gyakoribb.

Ha ránk morogna, legyünk határozottak; ragadjuk meg a nyakbõrénél fogva és rázzuk meg, miközben mondjuk, „nem szabad”, „rossz kutya”. Ha nem akarja abbahagyni, csapjunk rá a fenekére. Addig folytassuk ezt a „mûveletet”, míg fel nem hagy a morgással.

Soha ne hagyjuk rá, ha megmorog, ezzel csak az õ vezérségét erõsítenénk, ami egyik félnek sem lenne hasznára. Még egyszer szeretném leszögezni, hogy következetes neveléssel (ha nem engedjük át a vezérséget), a dolog elkerülhetõ!

Az is gyakori, hogy ha a gyerekek nagyon durván játszanak a kutyával, túlságosan gyötrik, a kutya odamorog rájuk. Ezzel azt fejezi ki, hogy elege van a dologból. Ezért érdemes megtanítani a gyerekeknek, hogy a kutya alvóhelye szent és sérthetetlen, ott nem játszhatnak vele, így kutyánknak lesz lehetõsége visszavonulni. Ezzel megelõzhetjük, hogy védekezésbõl odakapjon.

Egy jól nevelt spániel nem hajlamos a harapásra, mivel természeténél fogva kedves, barátságos fajta. Az ilyen esetek döntõ többségében mindig a rossz nevelés az ok.

A témában (a falkavezérség átvétele) megjelent egy jó könyv, mely segítséget nyújthat a gazdik számára: Jan Fennell: Kutyapszichológia.