Hajópadló fektetés:

 

 

A különféle fa padlóburkolatok között a régebben már szinte elfeledett hajópadló újból divatba jött. A fából való építkezés és a faanyagok lakásban való használata reneszánszát éli. Feltehetően ez is döntően befolyásolja újbóli kedveltségét, ám legalább ilyen előnyős az a tulajdonsága, hogy viszonylag könnyen és gyorsan lerakható, hasonlóan a laminált parkettákhoz. E mellett az ilyen padlók valódi fából készültek, és akik a természetes anyagokat kedvelik, azok számára feltehetően ez is lényeges szempont. Sokan saját kezűleg szándékoznak lerakni, számukra bizonyára segítséget jelent az alábbi fektetési leírásunk.
 

 

   A hajópadlók anyaga többnyire puhafa, a deszkák luc- vagy borovi fenyőből készülnek. A padlódeszkák vastagsága általában 16 - 25 mm, szélességük pedig 10-16 cm között változik. A deszkák éle nútféderes kialakítású, hosszuk 3-6 m között változik. Nyugat Európából hazánkba importált hajópadlókat esetenként négy oldalról nút féderes kivételben is vásárolhatunk. Ennek a megoldásnak köszönhetően ezek a hajópadlók rendkívül gazdaságosan, vágási hulladék nélkül használhatók fel, egyszerűen hosszirányba toldhatóak, svédpadló szerűen lehet őket lefektetni. A hajópadlót rögzíthetjük OSB lapokra, de ragaszthatjuk közvetlenül a aljzatbetonra is. Egyenes, száraz, pormentes felületre lesz szükségünk, a rögzítéshez hajópadló rögzítő kapcsokat is használhatunk, melyeket beütős tiplivel rögzítünk az aljzatba. Ezt a technológiát főként akkor alkalmazzák, ha a párnafa használatával túl magas lenne a padlónk, nem férne el, esetleg nem futna a szomszédos padlóburkolattal. A hagyományos módszer a hajópadlók párnafára fektetése. A deszkákat 30x50-100 mm-es zárlécekből leszabott párnafákra fektessük. Ezeket egymástól 50, de legfeljebb 80 cm távolságra helyezzük az aljzatra. Ha előre gondolkodunk a párnafákat akár be süllyeszthetjük az aljzatbetonba is, ezeket rombusz keresztmetszetre vágva gondoskodhatunk arról, hogy miután a aljzatot kiöntöttük betonnal a párnafák stabilan a helyükön maradjanak. Gyakori fektetési hiba, hogy a párnafákat egymástól túl távol helyezik el, ami a burkolat megsüllyedését idézi elő. Az ajtóknál sűrűbb párnafázás ajánlott, mivel a padlónak ez a leginkább igénybe vett része. Ezt a faltól falig lefektetett lécek közé beillesztett, ám rövidebb lécekkel lehet megoldani. Ha a párnafákat toldani kényszerülünk, akkor kétoldalról felcsavarozott hevederlécekkel fogjuk közre a toldás helyét. A toldott párnafa felső éle természetesen sík legyen. Fontos, hogy minden léc egyenes legyen. Ezt hosszú vízmértékkel, vagy egy egyenes lécre erősített kisebb változatával hossz-, keresztirányban és átlósan is ellenőrizni kell. A belógásokat a párnafa alá ragasztott alátétlapokkal, a kiemelkedő részeket pedig legyalulva korrigáljuk. Ez a biztosítéka annak, hogy a kész padló felülete majd kellően egyenes és feszültségmentes lesz. A párnafák ne érjenek sehol sem a határoló falakig, közöttük 1 cm-nyi hézag maradjon. Ha a párnafák aljára vékonyan padlóragasztót hordunk fel azok biztos nem fognak nyikorogni a betonon ha esetleg a dűbelek idővel kimozgósodnának.
 

 

 

   A leendő burkolat szempontjából nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a helyiségben hosszában, vagy keresztben kívánjuk majd a hajópadlót lefektetni, hiszen a párnafákat erre az irányra merőlegesen kell majd lefektetnünk. Ezt már előzőleg ajánlatos eldönteni, mert a padlódeszkák erezete, és ezzel együtt a fektetési iránya befolyással lehet a szoba térarányára. Bár a gazdaságossági szempontok ezt esetenként befolyásolhatják, ám az optikai hatást ne becsüljük le. Általában az ablakból beeső fény irányával párhuzamosan lefektetett hajópadlókból álló padlón kevésbé észlelhetők a felületi hibák, ám a lerakott padló átcsiszolásával ezeket is könnyen eltüntethetjük. E szempontokat különösen a kisebb alapterületű helyiségeknél mérlegeljük alaposan. Ellenőrzéseként egy kicsinyített alaprajzra szerkesszük fel a hosszirányban és a keresztben fektetett hajópadlók vonalait, mert a két rajzot összevetve ezt a kérdést könnyebb eldöntenünk. Ha tehát elkészült a padló alapja, hozzá-foghatunk a burkolat lefektetéséhez. Nagyon lényeges, hogy a faanyag nedvességtartalma legfeljebb15% legyen. A frissen vásárolt hajópadlókat ezért ajánlatos temperálni, néhány napig száraz helyiségben a csomagolásból kibontva, bemáglyázva tárolni, különben később az összeszáradás miatt hézagos lehet.
 

 

 

   Az első deszkák csapjait és hornyait vizsgáljuk meg, és ha szálkásságot észlelünk a felületükön, ezt csiszolással tüntessük el. Az első deszkát a faltól 1 cm távolságra helyezzük a párnafákra, és csavarozzuk le. A deszka hornyolt éle kerüljön a fal felé, a csavart pedig a csaprész tövébe, ferdén hajtsuk be. Vigyázzunk, a csavar feje behajtásakor ne sértse fel a deszka felső élét, és ne is akadályozza a következő deszka szoros csatlakoztatását. Ezt a csavar mélyre hajtásával előzhetjük meg. A felfogatott hajópadló és a fal közé helyezzünk faékeket, majd a következőt a már felerősített deszka csapjára illesztve szorosan üssük fel, és csavarozva fogassuk a párnafákhoz. Minden egyes padlódeszkát előbb egy kis hornyolt hulladékdarab segítségével szorosan üssünk fel az előző deszka csapjára. A hajópadlókat 2,8x65-ös bognárfejű szegekkel is lerögzíthetjük, ám a facsavar kilazulásmentes kötést biztosít, és a zajos kalapács helyett előnyösebb a kényelmesebb és sokkal gyorsabb csavarbehajtót használni.
 

 

    A már felrakott padlófelületet járás közben ajánlatos tesztelni, mert ilyenkor még azonnal korrigálhatók az észlelt hibák. Ha recseg, üssük szorosabbra a deszkákat, ha pedig kicsit mozog, a párnafák alá helyezzünk nivelláló faalátéteket. A behajló deszkák arra figyelmeztetnek, hogy túl nagy a párnafák közötti távolság. Ezt most még könnyen korrigálhatjuk, hiszen csak néhány deszkát kell felszednünk. Az ilyen ellenőrzést 3-4 lécenként ismételjük meg, és az észlelt hibát azonnal javítsuk ki.
 

 

 

   A burkoláshoz csak egyenes élű, nem vetemedett hajópadlót használjunk, ezért még beillesztésük előtt minden darabot alaposan ellenőrizzünk. Ha az élük egyenes, és a deszkák nem is vetemedettek, csak akkor dolgozzuk be őket. A vetemedett deszkák csak feszültségeket ébresztenek a környezetükben, amit nem érdemes megkockáztatnunk.
A hajópadló lefektetésekor többnyire hulladék is keletkezik, hiszen a faanyagot a helyiség méretéhez igazodóra kell szabnunk. Ha a deszkák hossza alig haladja meg a szükséges hosszméretet, a leeső hulladék kárba vész, hiszen az 52 cm-nél rövidebb darabokat már nem tudjuk a párnafákra rögzíteni. A már említett rövid oldalon is nút-féderes hajópadló gazdaságos megoldás és nagyban megkönnyíti a dolgunkat, csak arra kell ügyelnünk, hogy a toldásokat csak eltolva, ún. hajózva alkalmazzuk. Ez annyit jelent, hogy a toldás vonalában a mellette levő deszkát csak a következő párnafánál toldhatjuk meg. Ilyen esetekben a darabok végét egy-egy facsavarral lefogatva rögzítsük a párnafához. A szoba szabad felületein viszonylag gyorsan haladva dolgozhatunk, ám a falak mentén beszabások akaszthatják meg a munkánkat. Az ilyen akadályt - pl. csőáttöréseknél - a szokásos módon, a fal mellé helyezett deszkára átjelölt helyen kimart lyukkal, majd a lyuk mögötti rész kifűrészelésével háríthatjuk el. Ám, hogy a kifűrészelt darab pontosan a helyére kerüljön, a cső mögé helyezzünk egy párnafa darabot, a kifűrészelt darabot pedig - a fűrészpenge kétszeres vágásszélességével azonos falappal kipótolva - ragasszuk majd a deszka lecsavarozását követően a cső mögötti hézagba. A beugróknál is szükség lehet kisebb-nagyobb beszabásokra, ennek pontos helyét és méretét a fal mellé fektetett deszkán könnyen bejelölhetjük. Ne feledkezzünk meg azonban a szükséges 1 cm széles hézagokról, ezért a bejelöltnél nagyobb részt vágjunk ki a faanyagból.

 

   A padlóburkolat befejezése nem mindig könnyű feladat, mivel utoljára - általában a fal mellé - keskeny deszkaszálra lesz szükségünk. Ilyen esetben az utolsó előtti hajópadlót ne csavarozzuk le, csak szorosan üssük a helyére. Fektessük rá a beillesztendő deszkát hornyával kifelé, majd egy kis hulladékdarab segítségével a fal síkjához igazodva jelöljük be a vágás helyét. A darab hornya már eleve adja a szükséges dilatációs rést, ezért a bejelölt vonalon vágva szabhatjuk le a toldáshoz megfelelő hajópadlót. Az utolsó előtti deszkát ezt követően emeljük ki a helyéről, élére üssük fel a toldó darabot, majd azt szorosan ráütve a csapra, behajtott facsavarokkal rögzítsük véglegesen. Az így megszélesített deszkát újból üssük a helyére, amit csak egy behúzóvassal tudunk megoldani.
 

 
  

   Az utolsó hajópadlót a szélétől 1 cm-re behajtott facsavarokkal fogassunk hozzá minden egyes párnafához, hogy szilárdan a helyén maradjon. A faékeket távolítsuk el, majd következhet a járáspróba. Ha jól dolgoztunk, s a deszkákat szorosan egymásba ütve rögzítettük, a padló nem recseghet, és járás közben nem is hajolhat meg. Különösen az ajtó környékén vizsgáljuk meg a padlófelület stabilitását, mert ez a burkolat leginkább igénybevett része. Ha nyikorgást észlelünk, akkor nem elég szoros a deszkák kapcsolata. Azzal is számoljunk, hogy idővel a faanyag még száradni is fog, s a padló akkor még jobban fog nyikorogni. Ha ráadásul járás közben még behajlást is észlelünk, akkor ebből meg arra következtethetünk, hogy a párnafák nem mindenhol fekszenek fel tökéletesen az aljzatra. Az ilyen helyeket jelöljük meg halványan ceruzával, és a padló visszabontását követően korrigáljuk a hibákat. Ez ugyan nagyon "nem szeretem" munka, ám most még viszonylag könnyen, később viszont már sokkal nehezebben végezhetjük el. Az ilyen hibákat a fektetés során megejtett folyamatos ellenőrzéssel megelőzhetjük. A kész padló mentén levő hézagot fazonra mart fenyőfa padlószegélylécek felerősítésével tüntessük el. A léceket bognárfejű szegekkel rögzítsük a padlóra, mégpedig szorosan a falhoz nyomva. A léceket lehetőleg ferdén összevágva toldjuk meg, és mindegyik lécvéget szegezve rögzítsük. A sarkoknál e léceket gérbevágva csatlakoztassuk egymáshoz. A nyers padlót hagyjuk néhány napig "pihenni", majd mivel a felülete még nem elég egyenletes, parkettcsiszológéppel csiszoljuk teljesen egysíkúra. A géppel csak szálirányba és közepes finomságú csiszolóanyaggal vegyük az első fogást, majd ezt követően finom papírral kétszer átcsiszolva adjuk meg a padló ideális felületi finomságát. Alapos porszívózás után három vékonyabb rétegben felvitt lakkal, vagy beeresztés után padlóviasz bevonattal adhatjuk meg az új padló természetes színét és fényét.
 

 

    Azzal azonban számoljunk, hogy a padlódeszkák alapanyaga puhafa, ami köztudottan kényesebb a sérülésekre, mint pl. a keményfa svédpadló, ezért az ilyen padlók fokozottan kíméletes bánásmódot igényelnek. Idővel a színe sötétebbre változik, mivel "beérik" a fa. Ezt a bevonat is elősegítheti, amin csak egy teljes felületi felújítás változtathat némileg. A beérett fa melegebb és sötétebb tónusán ugyanis csak árnyalatnyit változtathatunk. Ám az öreg és ápolt hajópadlók is legalább annyira patinásan szépek, mint a felcsiszolt, félévszázados tölgyfa parketta burkolatok.
 

Forrás: Ezermester

 

....................................................................................................................

Az oldal tartalma tájékoztató jellegű, részletekért keresse fel raktárhelyünket!