A huszár (angolul hussar, lengyelül husaria) magyar eredetű könnyűlovassági fegyvernem katonája. A huszár, mint lovas katona neve, 1458-ra, Mátyás király korába nyúlik vissza, amikor a király rendelkezése szerint húsz telkenként egy lovas katona kiállítására kötelezte alattvalóit.
A szó eredete: A huszár szó keletkezése a történelem homályába vész. A legvalószínűbb elméletek szerint (pl. az 1831-ben kiadott Amerikai Enciklopédia) a husz (húsz) szóból származik, amikor (Corvinus) Mátyás király elrendelte, hogy husz-husz jobbágytelek után egy katona állíttassék a király seregéhez. Valószínűleg eredeti jelentése húsz telektulajdonos költségén kiállított katona. Feltételezhető, hogy ez a katonaállítási rendszer, illetve a fogalom már hamarabb is ismert volt, mivel egy 1403-ban kelt latin nyelvű okmány említ egy huszár kapitányt, továbbá egy valószínűleg a 15. század elején írt okmány egy Imre Huszár nevű egyént, és végül egy 1449-ben kelt okmány magyar huszárt említ. Mátyás király egy 1481-ben írt latin levelében a fekete seregén belüli könnyűlovasságot már huszároknak (hussarones) nevezi („equites levis armaturae, quos hussarones appellamus” magyarul „könnyű fegyverzetű lovasok, akiket huszároknak nevezünk”). A szót hosszú időn át szerb eredetűnek tartották az etimológusok, azonban ma már bizonyos, hogy a magyarból származott a szerbbe és nem fordítva.
(Forrás: Link)