A pálinka évszázadok óta a magyar táplálkozási kultúra, a mindennapi élet része. Ugyanolyan nemzeti sajátosságunk, mint a pirospaprika, vagy a tokaji aszú. A reggeli pálinkafogyasztás a paraszti élet elmaradhatatlan velejárója, a nehéz, zsíros reggeli megemésztésének segítője, nehéz munka idején a fáradtság ellenszere volt. A pálinka az ünnepek táján is (lakodalom, keresztelő, temetés) megtalálható volt az asztalon.

Napjainkban a pálinka ünnepi eseményekhez, családi összejövetelekhez kötődik.  Így fogyaszthatjuk étkezés előtt vagy után vagy, csak önmagában, de bizton állíthatjuk, hogy fogyasztójának mindenképpen élményt ad.  Ha mértékletesen – napi négy centiliternél nem többet – veszünk magunkhoz, akkor szervezetünkre jótékony hatással van.

Fiatalok körében végzett felmérések szerint ők azért fogyasztanak szívesen pálinkát, mert élvezeti értéke mellett fontosnak tartják magyar származását, és mert kis mennyiségben fogyasztása még egészséges is. Mivel a magyar pálinka iránt egyre nagyobb az érdeklődés, érdemes megismerkedni a pálinkafogyasztás kultúrájával.

A pálinka igazán sokoldalú ital, de a jó pálinkában félreérthetetlenül felismerjük annak a gyümölcsnek az aromáját, melyből készítették. Ha bármilyen más illatot, szagot érzünk, amely akár kellemetlen is lehet, az gyártási, előállítási hibát jelez. A jó pálinka elfogyasztása után – akkor is ha négy centiliternél többre sikeredett – az ember nem kel másnaposan, tiszta a feje, és gyomra.

A pálinkát még manapság is tévesen gyakran hűtve fogyasztják. Ám ha hűtjük, mélyhűtjük az italt, akkor az pontosan azt az élvezeti értékét veszíti el, amiért fogyasztjuk: a gyümölcsösséget, és az illatát. A pálinkát legjobb 18-20 °C-n felszolgálni, hogy a gyümölcs kellemes ízét teljes mértékben élvezhessük.

A teljes íz, és aroma, amely a pálinka minden cseppjében megtalálható, csak akkor élvezhető igazán, ha a megfelelő formájú pohárból fogyasztjuk. Ez az úgynevezett tulipánforma, amely alul öblös, felül összeszűkül. Ez azért fontos, mert az alsó, öblös részben található nagyfelületű párlat illatanyagait a felső rész összeszűkítve az orrhoz vezeti. Így elég, ha egy kicsit megdöntjük a poharat, és mozgatjuk, hintáztatjuk az italt – és máris érezzük, élvezzük illatát.

A pálinkát nem szabad csak úgy egy „szuszra”, egyetlen hörpintésre meginni. Azt csak lassan kortyolgatva, ízlelgetve szabad fogyasztani. Csak így élvezhető igazán a minősége. Ha a pálinka hibátlan minőségű, akkor néhány perccel a fogyasztása után is érezhetjük, hogy milyen kellemes illatok szabadulnak fel az üres pohárból. Ilyenkor találkozhatunk a gyümölcs legkarakteresebb alkotóelemeivel, amelyek sokat érnek, és fontos minőség meghatározó tényezőként is szerepelnek.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a pálinkakészítés egy külön tudomány, két egyforma főzet nem létezik. Minden gyümölcsfajta más, és minden pálinkafőző mester más pálinkát készít. Felfedezni, összehasonlítani, megkóstolni a pálinkafajtákat ugyanolyan élvezetes lehet, mint a legjobb borok kóstolgatása.

Forrás:Palinka oldal