A konyak (cognac) a leghíresebb és legkedveltebb brandyfajta, nevét a franciaországi Cognac városa után kapta. A brandy – amelynek neve a holland "brandewijn" (égetett bor) szóból származik – bor lepárlásával készített szeszes ital.

A konyakot a franciaországi Charente folyó mentén, a nevét adó város körül elterülő konyakrégióban állítják elő. A régió lefedi Charente francia megye nagy részét, Charente-Maritime megye egészét, valamint Dordogne és Deux-Sèvres megyék egy kisebb részét. A régió központjában találhatók a konyakgyártásban fontos szerepet játszó Cognac, Jarnac és Segonzac városok. Cognac Párizstól 465 kilométerre délnyugatra, Bordeauxtól pedig 120 kilométerre északra fekszik.

Cognac városa a három hivatalosan elfogadott brandyrégió egyike Európában. A másik kettő a franciaországi Armagnac, illetve a spanyolországi Jerez. Ennek alapján nem lehet minden brandyt konyaknak nevezni, csak azokat, amelyeket a franciaországi konyakrégióban, a későbbiekben részletezett eljárás szerint állítottak elő. Az Armagnac körül elterülő régióban készített brandyt "armagnac"-nak, a Jerez körül gyártott brandyt pedig "brandy de jerez"-nek vagy "jerez brandy"-nek nevezik.

A konyakhoz alapanyagot szolgáltató szőlőtermő területek 75.000 hektár területet foglalnak el, és 6.200 borászat állítja elő a konyaktermeléshez szükséges fehérbort. Ez a világ egyetlen olyan borvidéke, ahol a bortermelés fő és egyetlen célja borpárlat készítése.

A francia jogszabályok szerint a név viseléséhez a konyaknak szigorú jogi követelményeknek kell megfelelnie, amelyek biztosítják, hogy a 300 éves gyártási folyamat változatlan formában fennmaradjon.

Legalább 90%-ban ugni blanc (saint-emilion), folle blanche vagy colombard szőlőből kell készülnie, bár ma már szinte kizárólagosan az ugni blanc szőlőfajtát használják. Ez a lassan érő fajta nagyon ellenálló a betegségekkel szemben, és a konyakgyártás szempontjából fontos tulajdonságokkal - magas savtartalom és alacsony alkoholtartalom - rendelkező bort lehet belőle készíteni. A maradék 10% folignan, jurançon blanc, meslier saint-françois (blanc ramé), sélect, montils, vagy sémillon szőlő lehet.

A bort erjedést követően desztillálni kell. A lepárlásra hagyományos formájú charentais rézüstökben kerül sor. A rézüstök alakját és méretét jogszabály határozza meg. A bort kétszer kell lepárolni. Az ennek eredményeképpen kapott ún. "eau-de-vie" (az élet vize) színtelen, kb. 70% alkoholtartalmú folyadék.

Ezt az eau-de-vie-t nem lehet értékesíteni, sőt, "cognac"-nak sem lehet nevezni mindaddig, amíg nem érlelték legalább két évig francia tölgyfa hordóban. Az érlelés során az eau-de-vie-ben található alkohol (és a víz) jelentős része elpárolog a hordó pórusain keresztül, és a hordó fájából kioldódó anyagoknak köszönhetően az italnak borostyánszíne lesz. A végső terméket általában 40% alkoholtartalomra higítják tiszta desztillált vízzel, és így alakul ki az általunk ismert konyak.

Forras: nemesitalok. hu

Érdekesség: hogyan készül a francia cognac?? Ők 26-27°-os alszeszt kezdenek finomítani, és ha nagyon finom illatú borból készült az alszesz, akkor 0,5 %, ha kevésbé illatos volt a bor, akkor 1-1,5-2% előpárlatot választanak le. Céljuk, hogy a középpárlat szeszfoka: 70° legyen. De hogyan?

Ezt úgy érik el, hogy az utópárlat elválasztásának kezdeti szeszfokát a következő számítással határozzák meg: az előpárlat elejének szeszfokából levonják a 70°-ot (a középpárlat elérni kívánt szeszfokát), és a különbség kétszeresét levonva a 70°-ból, a maradék a középpárlat elválasztási foka, amelynél át kell állni utópárlat gyűjtésre ( vagy be kell fejezni a lepárlást!)

Lefordítva: azt szeretnénk, hogy a középpárlat 60°-os legyen (amit majd persze kihígítunk) és az előpárlat elejének szeszfoka 75°, akkor a számítás menete a következő:

75-60=15x2=30 60-30=30, tehát 30°-nál kell átállnunk utópárlatra, vagy befejezni a lepárlást !

Forras: Forró Recsó