Pancser Bt.

 

/By: Schundy/

Jelmagyarázat

 

 

 

 

 

Az Airsoft játékosok nagyrésze nem hivatásos katona, ezért nem érdemes bonyolult haditervekkel és taktikákkal próbálkozni. Ezek eleve bukásra vannak ítélve. Minél egyszerűbb egy terv, annál biztosabb a megvalósítás sikere. Ennek ellenére az előzetes tervezés nagyon fontos része a hadműveletnek, és nem hanyagolhatjuk el, mert ennek hiányában a kudarc biztosra vehető.

A játékosoknak azonban nem árt jóval a küzdelem előtt begyakorolni néhány alapvető technikát. Ezek a harc különböző részeinél használatosak, és megkönnyíti a helyes reagálást az ellenség cselekedeteire.

A harc a következő fázisokból áll:

1. Feladat-meghatározás

2. Felderítés

3. Tervezés

4. Megközelítés

5. Harcérintkezés felvétele

6. Feladatmegoldás

7. Elszakadás

1 - A feladat-meghatározást a legtöbb esetben a játék célja tartalmazza. Ha az összecsapás komplexebb, több lépcsőben végrehajtandó feladatot/feladatokat tartalmaz, akkor minden részfeladatnál végre kell hajtani a körültekintő feladatkitűzést. Minden katonának tisztában kell lennie az akció céljával, azokkal a paraméterekkel, amik egyértelműen kijelölik, hogy az akció mikor számít sikeresnek. Az akció célja mindig a konkrét feladat végrehajtása kell,

hogy legyen. Ha a helyzet változik, akkor az természetesen megváltoztathatja a kitűzött célokat is. Ebben az esetben a parancsnoknak ügyelnie kell, hogy minden katona időben tájékozódhasson a megváltozott feladatról. FONTOS: a parancsnok felelőssége, hogy olyan célokat jelöljön ki, amelyek a rendelkezésre álló erőforrásokkal végrehajthatóak!

2 - A felderítés az akció megtervezéséhez elengedhetetlenül szükséges. A parancsnoknak tudnia kell, hogy mire számíthat a harctéren, hiszen így tudja csak a rendelkezésére álló erőt hatékonyan mozgósítani. A felderítésnek ki kell terjednie a célterület és az oda vezető út adottságaira (pl: erdős vagy nyílt terep), az ellenség létszámára, helyzetére (beásták magukat, vagy támadásra készülnek) harckészültségére (számítanak a támadásra, vagy pihennek) esetleges erősítési lehetőségeire. A felderítésnek meg kell tudni, hol vannak a különböző terepakadályok, fedezékek, visszavonulási és előretörési útvonalak.

3 - Tervezés. A parancsnok a rendelkezésre álló adatok alapján megtervezi a hadműveletet. A feladat, a terep, az ellenség és az akcióra rendelkezésre álló idő (METT - Mission, Enemy, Terrain, Time) alapján kijelöli a küldetés teljesítéséhez szükséges feladatokat. Ez után a METT figyelembe vételével meghatározza, hogy az egyes feladatok végrehajtásához mekkora erőforrások használhatóak fel. (ember, lőszer, egyéb) Kijelöli a feladatok végrehajtásáért felelős vezetőket és személyeket. A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy az erőforrások átlagosan 75% lesz elérhető a célterület megközelítése után. A többit előre tervezett veszteségnek kell tekinteni, és a tartalékok képzésével pótolni. A tervezés során pontosan meg kell határozni az egyes katonák feladatait, különös figyelemmel az egymástól függő akciók időzítésére. Meg kell határozni azokat a feltételeket, amik esetén az akcióterv módosul. (változik a támadás iránya, esetleg visszavonulásba kell kezdeni, stb) Meg kell határozni a visszavonulási és gyülekezési pontokat, és ki kell dolgozni az azonnali visszavonulásra vonatkozó terveket is. Ha az akció sikerét azonnal követi egy másik akció (pl: sikeres áttörés után a támadás mélységben való kiterjesztése) akkor azt az első akcióval egy időben, de attól függetlenül kell megtervezni. Ekkor figyelembe kell venni, hogy a második akció kiindulási pontja nem ismert, mert az az első akció eredményétől függ. Ezért is fontos, hogy az operatív parancsnokok ismerjék a stratégiai célt is, ne csak a taktikait. Így az önálló döntéseik meghozatalakor maximálisan figyelembe vehetik a stratégiai célt.

4 - Megközelítés. A célterület megközelítése többféle módon is történhet. Ha a célterület a kiindulópont közelében van, akkor készen kell állni a harcérintkezés azonnali felvételére. Ha messzebb van, akkor szükséges a különböző megközelítési formációk használata.

 

 

 

 

 

 

 

A kis létszámú (cc 10 fő) osztagok esetében a kiküldött felderítők egyesével haladnak.

Előőrs: roppant fontos és veszélyes feladat. Ő az, aki megakadályozza, hogy a csapat az ellenség csapdájába essen. Nagy valószínűséggel ő fog először harcérintkezésbe kerülni az ellenséges osztagokkal. Az előőrsbe küldött katona jó megfigyelőképességgel, álcázó és lopakodó ismeretekkel kell, hogy bírjon. Mivel egy ember sokkal észrevétlenebbül tud közlekedni, mint egy csapat, jó esélye van, hogy közel kerüljön, és megfigyelje az ellenség tevékenységét. Ha ellenségbe ütközik, akkor minél hamarabb értesíteni kell a parancsnokot, hogy az meghozhassa a megfelelő döntést. Ha visszavonulásra, és az osztaghoz való visszatérésre nincs mód, akkor fel kell tartania az ellenfelet olyan sokáig, amíg csak lehetséges. Ezzel időt ad a parancsnoknak, hogy kitérjenek, visszavonuljanak, támadjanak, vagy más módon reagáljanak a szituációra. Nem szabad, hogy olyan katona menjen előőrsbe, akinek az elvesztése súlyosan veszélyezteti a küldetés teljesítését. Fontos odafigyelnie a mesterlövészekre, akik bárhol - akár a fák tetején is rejtőzhetnek! A főerőtől a terepviszonyoknak megfelelő mértékben távolodjon el. Ez nyílt terepen akár 200-250 métert, sűrű dzsungelben 30-40 métert jelent. Fontos, hogy kommunikálni tudjon a főerővel!

Oldalvéd: szerepe a csapat védelme a váratlan rajtaütéstől. Nagyon nehéz szituáció, hiszen menet közben kell oldalirányba figyelnie. Elsődlegesen a mesterlövészek jelenthetnek veszélyt a számukra. Váratlan rajtaütés esetén a feladatuk megegyezik az előőrsével. Irányváltás esetén képesnek kell lenniük átvenni az előőrs szerepét.

Hátvéd: Ha mélyen az ellenséges terepen jár az osztag, elengedhetetlen része a formációnak. Ő biztosítja, hogy ne üssenek hátulról rajta az osztagon, illetve az ő feladata a menekülési útvonal biztosítása. Ha az osztag visszavonul, a hátvédnek van a legtöbb ideje fedezéket keresni, ahonnan biztosítani tudja a visszavonulást. Ha az oldalvédet támadás éri, a hátvéd tud leginkább gyors és hathatós oldalsó tűztámogatást nyújtani számára.

Főerő: itt kap helyet a parancsnok, a különböző fegyverspecialisták (support, sniper) és az osztag többi része.

 

 

 

 

 

Fontos, hogy a specialistákat a lehető leginkább védett helyre helyezzük. A harcérintkezést mindig a katonák vegyék fel legelőször, időt adva a többieknek. Hiszen a parancsoknak elemeznie kell a szituációt, míg a nehézfegyveresnek és mesterlövésznek megfelelő lőpozíciót kell felvenniük.

5 - Harcérintkezés felvétele. Az átmenetnek a megközelítésből a harcérintkezésbe a lehető leggyorsabbnak kell lennie. Ilyenkor ritkán van idő a harci formációk megszervezésére a helyszínen. (hacsak nem leptük meg teljesen az ellenséget!) A katonáknak célszerű begyakorolni a különböző harci formációkat, hogy a megfelelő parancsokkal rugalmasan tudjanak alkalmazkodni a szituációhoz.

Vonalformáció

 

A legegyszerűbb formáció. Előnye, hogy nagy területet képes lefogni (8-10 méterenként álló emberekkel közel 100 méter szélesen. Elhanyagolható mértékű a baráti tűz veszélye, és az egyes katonák képesek oldaltűzzel támogatni a mellettük álló társaikat.

Egyszerűen végrehajtható manőver, arra kell ügyelni, hogy a katonák tartsák a vonalat, és ne távolodjanak el egymástól látótávolságon kívülre.

Hátrányai közé tartozik, hogy nem képes szűk területre nagy erőt koncentrálni. Nagy a szétszakadás veszélye, illetve oldalirányból érkező támadásokkal szemben sebezhető

Combat team (pár)

 

A párok együtt harcoló, egymást segítő katonákból állnak. A párok kialakítását a tervezés során kell megtenni (adott esetben fix párokkal jó előre is lehet gyakorolni a manővereket) A támogató (nehézfegyveres, mesterlövész) hatékonyabbak, ha önállóan hajtják végig a maguk speciális feladatát. Ha a pár egyik tagját kilőtték, akkor a túlélő a harci helyzettől függően egyedül hajtja végre a feladatot, vagy harmadikként csatlakozik egy másik párhoz, esetleg egy másik magányos katonával alkot új párt.

A párok mozgása: a párok mindig felváltva mozognak, fedezéktől - fedezékig. A fedezéken kívül töltött idő lehetőleg ne legyen több mint 1-1,5 mp! Amíg a pár egyik tagja mozog, addig a társa fedezi őt. Ezt a mozgásfajtát jól be kell gyakorolni, hogy folyamatos haladást lehessen elérni vele.

 

 

 

Ha hárman vannak, mindig a középső mozog először, majd az ő vonalába zárkóznak fel egymás után a többiek.

Ha a pár ellenállásba ütközik, akkor egyikük fedezékből lefogótüzet vezet az ellenség pozíciójára, mialatt társa oldalra mozogva keres hatékony tüzelési pontot. Ezután ő vezeti a lefogótüzet, amíg a társa keres egy alkalmasabb lőállást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha a pár feladata egy megerősített lőállás, vagy bunker elfoglalása, akkor is a fentiekhez hasonló módon kell eljárni. Ilyen esetben - ha lehet - a nehézfegyveres támogatását kell kérni, aki folyamatos lefogótüzet vezet a bunkerre, "elvakítva" azt. Egy megerősített lőállás vagy bunker ellni támadás előtt mindig győződjünk meg arról, hogy a támadás feltétlenül szükséges-e a feladat végrehajtásához!

Előfordulhat, hogy a feladat vagy a harci helyzet azt követeli, hogy bizonyos ideig egy adott ponton kell kitartani. Ebben az esetben a pár tagjai olyan pozíciót kell, hogy felvegyenek, ami az ellenség számára nem teszi lehetővé a pár tagjainak egyidejű tűz alatt tartását. A katonák tűzvonalának fednie kell egymást, hogy támogató tüzet tudjanak nyújtani egymásnak.

Szobák, vermek, egyéb zárt helységek megtisztítása: ebben az esetben a pár egyik tagjának (a keresőnek) kell váratlanul berúgnia az ajtót, míg a másik (a söprögető) kézigránátot, vagy egyéb, használható eszközt dob a helységbe - amennyiben a szabályok ezt lehetővé teszik. Ügyelni kell arra, hogy az ellenségnek ne legyen ideje a detonáció előtt visszadobni a gránátot. A robbanás, vagy az ajtó berúgása után a söprögető beront, és folyamatos tüzeléssel

végigpásztázza a szobát. A kereső is beugrik, majd megkezdi az esetleges elrejtőzött ellenség módszeres felkutatását a szobában. Különösen ügyelni kell a bejárat melletti sarkokra!

Védekezés

Sok airsoft játékos elköveti azt a hibát, hogy a védelem esetén statikus állásokba helyezkedik, és ott várja az ellenség támadását. A katonai doktrinákban a védő félnek legalább 1:2 létszámhátrány ellenében is ki kell tudnia tartani, ezzel szemben az airsoft játékokon a támadók gyakran 1.2-1 arányokkal is győzelmet aratnak. Miért?

Az ok egyszerű. A védő megosztja erejét, és a különböző egységeket statikus pozíciókba helyezi. Ha mondjuk 10 védő áll szemben 20 támadóval, és a támadónak két útvonal áll rendelkezésére, akkor a védő 5 - 5 főt helyez el a két útvonal biztosítására. A támadó ez egyik úton 5 fővel végrehajt egy elterelő támadást, amivel 1:1 arányban lefogja a védőket. Eközben a másik ponton 3:1 ellen folyik a harc.

Ha a védő ezzel szemben tartalékot képez, és csak 3 - 3 embert állít fel a két ponton, míg a többieket tartalékban hagyja, így lesz ideje reagálni, amikor a támadás kibontakozik, és a súlypont nyilvánvalóvá válik. Fenti példánál maradva az elterelő támadás helyén 3:5 arányban (1:1,6) harcolnak, ami még bőven a védekezőnek kedvező helyzet, míg a másik ponton 7:15 az arány, ami 1:2,1-hez. Ez még mindig kedvező a védőnek.

A védelem másik alapvető eleme, hogy ne zárd be magad, ne foszd meg egységeidet a mozgékonyság előnyeitől. A legjobb fedezéket is be lehet venni, vagy pedig egyszerűen lekötik egy kisebb erővel, és a főcsapatok pedig kikerülik. Hagyjál magadnak elég teret a visszavonulásra és a manőverezésre. Próbáld meg lépcsőzetesen felépíteni a védelmet, úgy, hogy az egyes lépcsők támogathassák egymást, vagy pedig fedezzék az előttük lévők visszavonulását. Ha az ellenfél a feladatra koncentrál, akkor nem pazarolhat időt a kitérő egységek felkutatására, mielőtt megtámadná a következő védelmi vonalat. De ha így tesz, komoly veszélyt jelentő ellenséges egységeket hagy a háta mögött.

Támogató fegyverek használata

Géppuska: a géppuska tűzgyorsasága és lőtávolsága pusztító erejű. Rohamnál és védekezésnél egyaránt nélkülözhetetlen tűzfedezetet nyújt. Ahhoz, hogy a tűzerejét megfelelően ki lehessen használni, nagyon fontos a helyes lőállás megválasztása. Az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

- Nyújtson tiszta lővonalat

- Nyújtson fedezéket a géppuskásnak

- A fedezékből támogatni tudja a csapat többi részének tevékenységét

- Legyen visszavonulási útvonal a lőállásból

Lehetséges felhasználási módjai

- Nyílt terepen a géppuska fedezőtüzet nyújthat az előrenyomuláshoz