Internetes naplóm

Egy pár érdekesség a pandákról, óriáspandáról.

A pandák általános jellemzője

Óriás panda

Táplálkozása

A pandák veszélyezettsége

 A pandák általános jellemzője:

 Fejétől a farkáig 150-190 centiméter. Farka – mint a legtöbb medvéé – csonka, nagyjából 10-15 centiméter hosszú. A felnőtt állat testsúlya 70 és 125 kilogramm között változik. Az óriáspanda testfelépítése megegyezik a többi medvéével, csupán a kontrasztos fekete-fehér színében tér el tőlük.

Dús, gyapjas bundájának alapszíne fehér, mellső és hátsó lábai feketék. Mellső lábainak fekete színe a háton is folytatódik, és övet alkot, amely a felsőtestet körbeveszi. Feketék ezenkívül a fülei, a szemének a környéke és néha a farkának a csúcsa is. Feltűnő színének oka pontosan nem ismert. Szóba jöhet az ellenség elijesztése, a hőszabályozás és az álcázás is.

Az óriáspanda elsősorban talajlakó, de jól mászik és úszik. A többi medvével ellentétben nem tud a hátsó lábára emelkedni. Táplálékát legtöbbször ülve fogyasztja el, így mellső mancsa szabaddá válik, hogy a táplálékot megfogja. Ezek az állatok szürkületben vagy éjszaka aktívak, míg nappal fák üregeiben, sziklahasadékokban vagy barlangokban alszanak. A bambuszbozótban alagútszerű járatokat készít, hogy a táplálkozási területét alvóhelyével összekösse.

Az óriáspandák egyedül élnek nagyjából 4-6 négyzetkilométer területen. A nőstények territóriumának van egy 30-40 hektáros központi része, amelyről kiűzi a fajtársait. A hímek rugalmasabbak, és nem védik a területüket, nincs semmilyen központi rész, és gyakran közös része is van másik hímekével. Ennek ellenére a fajtársaik többnyire kitérnek az útjukból. Vándorlásuk alatt megjelölik útvonalukat: a fákat megkarmolják, hozzádörgölődnek vagy a vizeletükkel hagynak jelet.

Más medvékkel szemben az óriáspandák nem alszanak téli álmot, a hidegebb évszak alatt csupán mélyebben fekvő területekre vándorolnak.

 

Vissza

 

 Óriás panda

Az óriáspanda elterjedési területe mindössze 5900 km², amely magában foglalja Szecsuan, Kanszu és Sanhszi kínai tartományok hegyvidéki területeit. Az óriáspanda természetes élőhelyei a sűrű erdővel benőtt szubtrópusi hegyoldalak. Itt él nyáron 2700–4000 méter magasságig, télen alacsonyabbra vándorol, gyakran 800 méteres magasságig. Élettere általában nedves és csapadékban gazdag; a nyár hűvös, a tél hideg.

Az óriáspanda a fejétől a farkáig 150-190 centiméter. Farka – mint a legtöbb medvéé – csonka, nagyjából 10-15 centiméter hosszú. A felnőtt állat testsúlya 70 és 125 kilogramm között változik. Az óriáspanda testfelépítése megegyezik a többi medvéével, csupán a kontrasztos fekete-fehér színében tér el tőlük.

Dús, gyapjas bundájának alapszíne fehér, mellső és hátsó lábai feketék. Mellső lábainak fekete színe a háton is folytatódik, és övet alkot, amely a felsőtestet körbeveszi. Feketék ezenkívül a fülei, a szemének a környéke és néha a farkának a csúcsa is. Feltűnő színének oka pontosan nem ismert. Szóba jöhet az ellenség elijesztése, a hőszabályozás és az álcázás is.

Feje más medvéknél nagyobbnak tűnik, ez elsősorban jól fejlett rágóizmainak, és az azok tapadásához szükséges megnövekedett felületnek köszönhető, amitől a koponya magas és oldalnézetből kerek lett. Ahogy a legtöbb medvének, az óriáspandának is 42 foga van. Hátsó kisőrlőfogai és nagyőrlőfogai sokkal nagyobbak és szélesebbek, mint a család többi fajának fogai, sőt a ragadozók rendjében ezek a legnagyobb őrlőfogak, mutatva a növényevéshez való alkalmazkodást. A faj további sajátossága a „hatodik ujj”, a mellső mancs ujjszerűen meghosszabbodott radiális kéztőcsontja, ami a hüvelykujj szerepét tölti be a táplálkozás során.

Naponta igen hosszú ideig (10-12 órán keresztül) képes egy helyben üldögélni, életvitele igen lassú a rokonságához hasonlítva. Hangja báránybégetéshez hasonló.

Vissza

 

 Táplálkozása

Az óriáspandák azok közé a medvék közé tartoznak, amelyek kifejezetten növényevők, de a közvélekedéssel szemben nem csak bambuszt fogyasztanak. Szabadban ez a fő táplálékuk, a fiatal hajtásokat részesítik előnyben, idősebb hajtásokat csak ritkábban esznek. Mivel a bambusz nem túl tápláló és az óriáspandák emésztése sem állt be úgy a növényevésre, mint a származástanilag régebb óta növényevő emlősöké, sokat esznek belőle: napi szükségletük 10-20 kilogramm bambusz. Tápnövényei között találunk még tárnics, nőszirom, sáfrány és ördögcérna fajokat is. Elvétve fogyasztanak apróbb gerinces állatokat is, mint például kis rágcsálókat, pocoknyúlféléket (Ochotonidae) és halakat is.

Az óriáspanda emésztőrendszere alkalmazkodott a túlnyomórészt növényi táplálék emésztéséhez. A nyelőcsőben keresztirányú recék találhatók. A gyomor fala vastag, a madarak izmos gyomrára (zúza) emlékeztet. Más medvefajokkal ellentétben a vastagbél felszíne elnagyolt, és hiányzik a vakbél.

  Vissza

 

A pandák veszélyezettsége

A gazdasági fejlesztések feldarabolták az élőhelyüket. A fekete-fehér óriáspanda csak Kína közepén él. Az ország ezen részének gazdasági fejlődése most végképp a kipusztulás szélére sodorta az eddig is nagy veszélyben lévő fajt.

Körülbelül 1000 példány él még az óriáspandából Kína hegyvonulatai között. Az utóbbi évek gazdasági fejlődése és a lakosság számának növekedése az erdők kipusztulásához vezetett, így az állatok élőhelye ma 6 kisebb elszigetelt zónából áll. Az óriáspanda túlélésére egyetlen esély van, ha egyensúlyt teremtünk az emberi szükségletek és a pandák igényei között. Az óriáspandának hatalmas területű mérsékelt övi hegyi erdőkre van szüksége sok bambusszal, míg az állat élőhelyének közelében lakó embereknek biztonságos jövedelemforrásra és jobb életkörülményekre.

A kínai kormány nemzeti értéknek tartja a pandát, és kiemelt programban foglalkozik a megmentésével, de más országok segítségére is szüksége van, ahol a pandaszőrből készült gyermekjátékok a mai napig nagyon kedveltek. A kínai törvények 1997-ig halálbüntetéssel sújtották az orvvadászokat, ennek ellenére ma is sokan vadásznak pandára, de sok állat válik más vadak számára készült csapdák áldozatává is.

A megmentésért folyó harc régi, a veszélyeztett állatfajok védelmével foglalkozó WWF-nek is a panda a jelképe. Sajnos a felmérések szerint Szecsuánban a 80-as évek végétől 30%-kal csökkent a faj egyedeinek száma.

A pandák élőhelyének feldarabolódása elszigetelt területekre két okból is nagyon veszélyes. Az állat fő tápláléka, a bambusz periodikusan virágzik és pusztul el, így veszélybe került a táplálékforrásuk. Ezen kívül problémát okoz a beltenyészet, amelynek következtében az új pandagenerációk kevésbé ellenállóak és kevésbé termékenyek. A problémát tetézi, hogy a panda nősténye mindössze egyetlen utódot hoz a világra egyszerre, és csak 2-3 évenként szül.

A környezetvédők megpróbálnak tárgyalni a gazdasági fejlődés híveivel, de nehéz dolguk van. A kínai kormánytól a pandarezervátumok területén élők kevés anyagi támogatást kapnak. Az emberek a jobb életkörülményeket a fejlesztésektől várják. Felháborodást váltott ki, hogy egyes helyeken a kormány a helyi lakosság megkérdezése nélkül hozta létre a rezervátumokat, míg más helyeken a fejlesztés minden korlátozás nélkül folyhatott.

A WWF jelentésében kihangsúlyozta, hogy a klónozás és az állatkerti tenyésztés nem menti meg a pandákat. Fogságban a pandák csak 28%-a volt képes szaporodni, míg a legújabb kutatások szerint szabadon élő állatok szexuálisan mind aktívak.

Vissza