Cserháti-emlékévet hirdetett a P. Box

Idén lenne hatvanéves a P. Mobil és a Pandora’s Box zenekarok legendás alakja, Cserháti István Pityi. A kitűnő billentyűs-zeneszerző súlyos betegség következtében 2005-ben hunyt el, hátrahagyva feltörekvő, újjáalakított zenekarát. Hogy Cserháti Istvánról miként kívánnak megemlékezni, arról a debreceni P. Box zenekar frontembere, Koroknai Árpád, utódbillentyűse, Szabó Krisztián, valamint a zenész fia, Cserháti Csongor beszélt lapunknak.

− Cserháti Istvánt a szakma és a közönség egyaránt a rock legendás alakjává emelte. Mi különböztette meg őt a többi muzsikustól, kollégáitól?
− Cserháti Csongor: Édesapám mindig is hivatásnak tekintette a zenét. „A zene mindenekfelett” – ezt választotta jelmondatul, és eszerint élt, gondolkodott, alkotott. Nagy súlyt fektetett az igényességre, mindig arra törekedett, hogy a többiekkel szemben valami pluszt vigyen az általa létrehozott alkotásba. Sohasem tudott kiegyezni a mai giccskultúrával.

− Szabó Krisztián: Cserháti Pityi a magyar rockzene meghatározó billentyűseként akkor is Hammond orgonával dolgozott, amikor idehaza ez nem volt „divatban”. Játéka másokéval összetéveszthetetlen, ízes és figyelemre méltó volt. Számomra a nyugati zenészideált testesítette meg, aki a megváltozott trendeket elfogadva és hozzájuk alkalmazkodva – elveihez ragaszkodva – nem a hőskort sírja vissza, hanem mindig újabb és újabb dolgokat alkot. Minden megfelelési kényszer, görcsös kapaszkodás alapozhatta meg egzisztenciálisan az új P. Boxot. Debreceni lakosként abszolút megközelíthető, mindenféle sztárallűrtől, irigységtől mentes, közvetlen embert ismertem meg benne.

− Koroknai Árpád: Szerencsére nagyon jó szervezőképességgel rendelkezett, szemben legtöbb kollégájával, akik csupán saját művészetükkel voltak elfoglalva. A P. Mobilban Schuster Lóri mellett nyilvánvalóan sokat tanult, de úgy tudom, előtte a Star, illetve Napsugár zenekarokban is kamatoztatta ilyen irányú képességeit. Empatikus készsége kiválóan működött, amelynek köszönhetően az emberi problémákat is képes volt kezelni.

− Olyan korszakban vállalt jelentős szerepet a P. Mobil Honfoglalás szvitjének megírásában, amikor még javában épült a szocializmus, az efféle „irredenta” egybefüggő dalművek – a hatalom szerint – bizonyos veszélyeket hordozhattak magukban. Lázadó, konfrontatív típus volt?

− Cs. Cs.: A konfliktusokat nem kereste, még kevésbé gerjesztette, viszont értékrendje mellett a végsőkig kitartott. Álláspontját markánsan megvédve, elveiért – vagy épp a zenekarért – következetesen vállalta a küzdelmet.
− K. Á.: Mindvégig dolgozott benne egyfajta „alap” lázadás, a rockzenét pedig ennek kifejezőeszközeként használta, annak ellenére, hogy klasszikus zenei képzésben részesült. Rockzenei munkásságától kezdve életét végigkísérte ez a folyamat, amit nem feltétlenül politikai vonatkozásban kell értelmezni. Sokkal inkább zenei szembenállásról beszélhetünk, amelyet jól példáz az Erdős Péterrel való konfliktusa. De a rock önmagában is lázadó műfaj.  
− Sz. K.: A zenében többször is kifejezte a hazához, a nemzethez való viszonyát. Erre legjobb példa a Pangea-lemezre rögzített Ezer év című dal, amelynél nagyon fontosnak tartotta, hogy csakis az általa többszörösen megváltoztatott és végül jóváhagyott szövegváltozattal jelenhessék meg. A korábbi, Reményre ítélve albumon rögzített Múlt és jelen című szerzemény, amely ha nem is ennyire mélyrehatóan, de ugyanezt a témát boncolgatja. Ezt megelőzően a P. Mobilban írt Honfoglalás, és a tervbe vett, de soha el nem készült Rákóczi-rockopera is ezt a vonulatot reprezentálja. S ebben őt korántsem a divat, a mainstream meglovagolása vezette, mint ma oly sokakat. Pityi abban a korban is fontosnak érezte kifejezni magyarságát, amikor ez még majdhogynem bűnnek számított.

− Szóba került a Rákóczi életéről és a szabadságharcról szóló rockopera, amely rövidre szabott életében nem készülhetett el. A Pangea-albumon viszont kaptunk egy dalt a magyarság ezer évéről. Amellett, ha terjedelmében nem is, de tematikájában hasonló műről beszélhetünk, lehetséges, hogy a szerző beérte volna az Ezer évvel?
− Cs. Cs.: Fiatalkoromból emlékszem egy füzetre, amelyben a Rákóczi-opera tervei voltak felvázolva. Sajnos mindeddig nem akadtam a nyomára, de nem adtam fel a reményt, hogy egyszer előkerül. A hagyaték nagyon sokrétű és komoly mennyiségű, még nem értem a kutatás végére. Az Ezer év az utolsó időszakban készült, amikor már tisztában volt betegségének súlyosságával. A dal magyarságtudatának egyfajta vallomása, amelyben indirekt módon, mégis nagyon mélyről fakadóan fogalmazza meg hazaszeretetét.

− K. Á.: A Rákóczi-rockopera nem jutott el az ötlettől a megvalósításig. Sajnos a betegséget nem vette komolyan; mikor ráeszmélt, hogy nagy a baj, akkorra az események visszafordíthatatlanná váltak, ügyei lezáratlanok maradtak. Idetartozik a Rákóczi is. Mutogatott kazettára feljátszott ötleteket, amiket úgy gondolt, egyszer majd elővesszük, de erre nem került sor. Évek óta használjuk Pandora legendájának rövid történetét a P. Box intrójaként, amely a rockopera nyitányának készült, így félig-meddig megmaradt az utókornak. Csonka Valtert kértük fel a narrációhoz, az ő kivételes orgánumán szólal meg minden koncertünk előtt a bevezető. Az Ezer év nem kapcsolódott a Rákóczihoz; a témát és dalötlet egy részét gitárosunk, Günter (Sándor József – a szerk.) hozta. Pityi első dalszöveg-gondolatait meglehetősen radikálisnak találtam, amiből komoly összetűzéseink adódtak. Többféle – más témájú – szövegváltozatot is letettem elé, ám ő ragaszkodott a hazaszeretetnek e formájában történő kinyilvánításához. Végül hosszas „csatározás” után, kompromisszumos megoldásként megszületett az ismert változat. Csak halála után értettem meg, hogy utoljára szerette volna megvallani ars poeticáját.

− Miért volt szükséges létrehozni a Cserháti alapítványt és mi a szervezet célja?
− Cs. Cs.: Az alapítvány nevében benne van a célja is: „Cserháti István Alapítvány a Magyar Rockzenéért”. A mai magyar zenei élet nívótlansága kiábrándító, s ezen az alapítvány a maga eszközeivel szeretne változtatni. Olyan források előteremtésére törekszünk, amelyek a régi klasszikus rockzenét, ezen belül a P. Boxot segítenék. Nagy szükség van erre, hiszen a műfajt sem a média, sem szponzorok nem támogatják. Tavaly e célokért hozta létre az alapítványt a Cserháti család.
− Sz. K.: Cserháti István személye túlmutat azon, mintha egyszerű zeneszerző vagy billentyűs lett volna. Már azzal is az emlékét ápoljuk, hogy kérésének megfelelően fenntartjuk a P. Box zenekart és működtetjük, ám nem érjük be ennyivel. Az általa reprezentált szellemiséget – amelyről korábban beszéltünk – hatékonyabban képviselhetjük szervezeti formában, mint egyszerű zenészekként. Az alapítvány céljai között emléktábla- és utcanévavatás szerepel, valamint fiatal, kezdő tehetségek felkarolása. Régóta készülünk könyvet megjelentetni Cserháti Pityi életéről, amely idén várhatóan a boltokba kerül; emellett a fellelhető zenei dokumentumok alapján az archív anyagokat is igyekszünk rendezni, valamint később közkinccsé tenni.

− K. Á.: Ha most hagyjuk feledésbe merülni ezt a szellemi és művészi örökséget, az utánunk következő generációknak fogalmuk sem lesz, hogy ki is volt Cserháti István. Pityi – többek között – élen járt a tehetségkutatásban, -gondozásban, mi is neki köszönhetjük, hogy az egykori Szfinx, vagy Aberra zenekarból P. Box-tagok lehettünk. Az alapítvány a hagyományt már nem stúdióüzemeltetéssel viszi tovább, inkább a tehetséges zenekarok P. Box előtti felléptetésével igyekszünk segíteni.

− Miként lehetséges megtartani a Cserháti István által képviselt szellemiséget, miközben folyamatosan változnak a trendek, a minket körülvevő világ?

− Cs. Cs.: Apa által megtörtént a nyolcvanas évekbeli zenekar modernizálása, még a kétezres évek elején. A két új album, a Reményre ítélve és a Pangea is ennek jegyében készült. Az új P. Box ezt a vonalat új üzenetekkel, zenei és szövegi mondanivalóval viszi tovább. Sőt, muzsikájukban olyan modern rockzenei hatások is fellelhetők, mint például a Gotthard. Véleményem szerint megtalálták azt az utat, amely megidézi a hőskorszakot, ugyanakkor a jelenhez is szól.
− K. Á.: A régi értékrend és az új kihívások közötti egyensúly fenntartása nem könnyű feladat. Hallgatunk persze új zenéket, amelyek hatnak is ránk, ám a P. Box-logó kötelez: az új impulzusokat át kell préselnünk ezen az emblémán. S ez érvényes a hangszerelésre éppúgy, mint a dallam-, valamint szövegvilágra. Nem pejoratív értelemben gondolva: a megfelelési kötelezettség valahol a szabadon gondolkodás fékje kell, hogy legyen. 
− Sz. K.: A nyolcvanas évek P. Box-a legendának számított azokkal a zenészekkel, akik megfordultak a zenekarban. Bencsik Samu mellett Varga Miklós, Vikidál Gyula, Pálmai Zoltán vagy Zselencz László Zsöci a korszak legjobb muzsikusai voltak. Pityi 2001-ben, az újkori P. Box létrehozásakor több helyen is kinyilvánította, hogy korántsem a régi, jól bevált recept szerint szeretné folytatni a zenekar történetét. Eszében sem volt egyfajta nosztalgiacsapatként a régi babérokkal ékeskedve végig turnézni az országot; a rockzene keretein belül olyan modern hangzásvilágú, korszerű rockformációt és -muzsikát hozott létre, amely mellett az említett P. Box-albumok tesznek tanúbizonyságot. A megkezdett folyamatot Pityi nélkül kell tovább vinni, de eget verő zenei változásokra nyilván nem kell számítani.

− Nagylemez felvételére készültök. Mennyire képes az új zenei anyag szélesebb rétegeket megszólítani? Feltételezem, nem kizárólag egy bizonyos szubkultúrát céloztatok meg.
− Sz. K.: Nagyon bízom benne, hogy képesek vagyunk tágítani a kört, hiszen minden alkotó muzsikusnak ez a célja. A 2005-ben kiadott Pangea-album óta eddig mindösszesen egyetlen új dalt rögzített a zenekar (Tűzben égni címmel 2009-ben – a szerk.), a közeljövőben megjelenő lemez kifutását magunk is érdeklődve várjuk. A klasszikus, hammondos hard rock keretein belül bőven van lehetőségünk, amelyet ki is szeretnénk használni.

− K. Á.: Miután hosszú ideje csend volt körülöttünk, kialakultak bizonyos erővonalak a zenekar körül. Rajongóink nagy része kitartott mellettünk, és persze szeretnénk melléjük újakat is felzárkóztatni. Az építkezést most nagyon alulról kell kezdenünk, ezért nem bízunk semmit a véletlenre. Elkapkodni semmi esetre sem szeretnénk, mindent nagyon aprólékosan, precízen kell kidolgoznunk. Ennek sikere leginkább az előbb említett rajongókon fog múlni. Annyi bizonyos, hogy nem fogjuk lemásolni a sikeres Pangea-albumot, amely viszont színvonalban megadta a mércét. Nem véletlenül választottuk a kiadvány munkacímeként: „Mindenek felett”. A hard rock napjainkban aligha éli virágkorát, de tudomásul kell vennünk, hogy mi ezt tudjuk csinálni, ebben élünk: hiába nyitnánk akár a metál, akár a blues felé, e műfajokban idegenül mozognánk. A jövő pedig eldönti majd, hogy kell-e a muzsikánk, vagy sem.

− Milyen események, rendezvények segítik a megemlékezést?

− Sz. K.: A Cserháti-emlékévvel kapcsolatosan nem kizárólag rockkoncertekben gondolkodunk. Bár május 16-án Debrecenben épp egy ilyen rendezvénnyel indítjuk az emlékezésfolyamot, ahol korábbi felhívásunkra fiatal előzenekar mutatkozhat be a közönségnek. Augusztus 8-án akusztikus P. Box-koncerttel folytatjuk a  megemlékezést, szintén Debrecenben. Augusztus 20-ára egy P. Box István, a király megkeresés érkezett, amelyet örömmel elvállaltunk, ezzel felidézve a régi Pandora’s Box és Cserháti István emlékét. Ősszel, szeptember 26-án Budapesten a 202-es Clubban folytatódik az élő lemezbemutató. A leendő album egyik dala, a Szabadon száll, promóciós célból már felkerült a kiadó honlapjára.
− K. Á.: A Pangea Ezer év dalának elkészült az akusztikus verziója, amelyet az új számmal együtt „klipesítünk”. A 2005-ös album feljavított hangminőséggel, bónusz dallal újra a boltokba kerül, akárcsak vadonatúj lemezünk. Szomorú sorsra jutott az említett Pangea zenés, színpadra álmodott változata: Miklós Tibort váratlan halála megakadályozta, hogy az alig elkezdett librettót befejezhesse. Meg szeretnénk találni azt a szakembert, aki a koncepciót magáénak tudva leteszi az asztalra a művet. Leszögezem: semmiképpen sem üzleti, vagy egyéb haszonszerzési céllal folytatjuk a megemlékezést, mint ahogy azt egyes, korábban barátnak hitt egykori zenésztársak teszik.

Hegedűs István

2014