Gondolataim a mesterséges keltetésről
A keltetőgépek használata egyre nagyobb tért hódít a díszmadár tenyésztésben . Jelentős sikereket hozhat a nagypapagájok tenyésztőinek is. A mesterséges keltetés számos előnnyel jár Magasabb a kelésszám, mivel a tojótól rendszeresen elveszik a tojást, újra le fog tojni. Kisebb a költő párra nehezedő szülői stressz, csökken a szülőkről a fiókákra terjedő fertőzés veszélye is. A fiatalok sokkal szelídebbek, kezesebbek lesznek, tehát alkalmasabbakká válnak a fogságban való életre. Az a veszély is megszűnik, hogy a szülők elhanyagolják a fiókáikat a költés alatt. A mesterséges keltetés ellenzői szerint ezek a fiatalok elvesznek a későbbi tenyésztés számára, ha a bevésődés ideje alatt nem a fajtársaik között nevelkednek. Ennek a veszélye tényleg fennáll, de ha tisztában vagyunk vele, tudunk ellene tenni. Gondoljunk arra hogy a mesterséges keltetést Walsrodeban, a Los Palmitosban és a Lorro Parkban is alkalmazzák. Nem ok nélkül. A bevésődés zavarai nem ismeretlenek a szabad természetben sem. Belső Ausztráliában gyakran előfordul, hogy a rózsakakadut a nálánál erősebb inka kiveri az odvából, és az ott talált tojások mellé letojja a saját tojását, és ki is kelti. A felnövő rózsakakaduk a későbbiekben inkának fogják tartani magukat, így is viselkednek , és összepároznak velük. A termékeny tojás belsejében élő sejtek találhatok, ezek biztosítják a későbbiekben az eredményes kelést, ezért a tojást a lehető legjobb körülmények között kell tartanunk. Elsődleges szempont a költő pár termékenysége és egészségi állapota. A szalmonella hordozó egyedek pl. biztos, hogy kevésbé termékenyek, és a fertőzést is továbbadják az embriónak, így később a fióka életereje csökken. A higiénia szintén növeli az egészséges kelés arányát, mivel csökkenti a tojást érő mikroorganizmusok számát. A nagypapagáj tojások számára ajánlott az ,,L" alakban hajlított, alumíniumból készült, kívülről figyelhető, könnyen mosható és fertőtleníthető tojástartó. Maga a fészekanyag is legyen puha, ne porlódjon, legyen könnyen cserélhető, a madárra nézve se legyen veszélyes, ha netán lenyelné . Minderre leginkább a durva faforgács megfelelő. A tojások begyűjtését naponta többször, jól megmosott kézzel, vagy gumikesztyűben végezzük, hogy elkerüljük a fészekben levő ürülék miatti fertőzést. Melegebb évszakban mikor az odú belsejében uralkodó hőmérséklet hasonló a keltetőben lévőhöz, a tojásbegyűjtést többször kell elvégezni, mivel az embriófejlődés megindul, és ez a későbbiekben súlyos károsodást okozhat. A túl piszkos, túl kicsi, túl nagy, sérült héjú, kétsárgájú tojásokat a többi közül ki kell vennünk, mivel keltetésre alkalmatlanok. Sok tenyésztő azzal a céllal, hogy szabályozza a különböző fajok különböző időpontban rakott tojásainak kelését, néhány napig elteszi a tojásokat, majd a különböző kikelési idők szerint olyan időrendi sorban helyezi a keltetőbe, hogy a különböző fiókák egy időben keljenek. Meg kell állapítani, hogy a tojás elrakása negatívan befolyásolja a kelést, egy napi tárolás 1 órával nyújtja meg az idejét, rontja a kelési arányt, a kikelt fiokák súlya alacsonyabb, mivel növekszik a szénsav-és a vízveszteség a pórusokon át végbemenő gázcserefolyamat miatt. Azt se felejtsük el hogy minél hosszabb a tojás tárolásának az ideje, annál alacsonyabbnak kell lenni a tárolási hőmérsékletnek. Ha pl. 3 napig tároljuk, akkor 15-20 C, 12 napnál tovább tároltat pedig 12-14 C-on kell tartanunk. Tanácsos, hogy a tárolás ne tartson tovább 7-10 napnál. A tárolt tojásokat a csúcsos felükkel lefelé kell elhelyezni és formaldehid gázzal fertőtleníteni, de az utóbbi művelet klórtartalmú vegyszer porlasztásával is végezhető. A tojásokat tanácsos 23 C- ra előmelegíteni, és 6-12 órán át ezen a hőfokon tartani, majd a keltetőbe helyezés előtt 2 órával 28 C-ra felvinni a hőmérsékletet. Így elkerülhetjük a fehérje besűrűsödését. A Pyrrhurák, Agapornisok, neophemák, Psephotusok embriói sokkal érzékenyebbek a mesterséges keltetéskor, mint a nagypapagájoké, valószínűleg a motor rezgése, az automata tojásforgatás és a ventillátor légkeverése túl erős ezeknek a fajoknak több tenyésztőtől hallottam, hogy ajánlatos 14-18 napon át a szülőkre bízni a tojásokat és csak utána rakni a keltetőbe, így állítólag csökkenne a kelés első periódusában általában magas elhalási arány. Mikor a tojásokat a keltetőbe helyezzük, győződjünk meg néhány feltétel meglétéről: Hőmérséklet: Mivel ennek a tényezőnek a hatása döntő az embrió fejlődésének gyorsaságára, az lehetőleg 37,3 -37,4 'C legyen. Már kicsivel alacsonyabb, ill. magasabb csökkenti a kelési arányt.
Páratartalom: A tojás a kelés alatt pára alakjában vizet veszt a pórusokon át. Ez a veszteség függ a pórusok méretétől, számától, valamint a környezet páratartalmától. Az eredményes kelés érdekében a tojásnak a súlya kb:15%-át kell elveszítenie. A tojást 3naponta megmérve és a páratartalmat szabályozva lehet a szükséges súlyvesztést elérni. Ezt a méricskélést csak nagyon tapasztalt madarászoknak ajánlom, mivel a tojások fogdosása súlyos károsodásukkal járhat. A páratartalom- igény fajonként, nemzetségenként változó, a kakaduknál 47-48%, az ara és amazon tojásoknál 50-51 %-os. Ha egyszerre többféle papagájtojást keltetünk, az ajánlott páratartalom 48-49%.
szellőztetés: A környezet levegőjének beáramoltatása oxigénnel látja el a gép belsejét kiáramoltatja a fölösleges hõt és a tojások által termelt széndioxid gázt. Ideális esetben a bemenő környezeti levegő hőfoka 24-C
Forgatás: A tojások periodikus forgatása 4 óránként történjen meg, mivel ez alapvetően fontos művelet annak érdekében, hogy a fióka ne tapadjon a tojáshéjbelső hártyájához {ami a keltetés első hetében sajnos elég gyakori },Továbbá erősíti a fióka embrionális membránjait. A várható kelés előtt 48 órával , kell a tojást meglámpáznunk, így kiszűrhetjük a beszáradt, elhalt, embriót tartalmazókat. Ezután a tojások a bújtatóba kerülnek, és azokat már nem kell forgatni. A tojás megfogása rövid ideig tartson, nehogy kihűljön, és nagyon óvatosan végezzük, mivel a héj ilyenkor már eléggé vékony. A fióka ugyanis felhasználta a csontozatának felépítésére a héjban lévő kálciumot. A tojáshéj idő előtti feltörése halálos veszélyt jelent az embrióra.
A bujtatóban szükséges hőmérséklet 36.9 "C a relatív páratartalom pedig 80% A rendkívül magas páratartalom nedvesen tartja a membránokat, így a fióka könnyen mozoghat a tojásban, hogy át tudja majd törni a falát. Végül kiemelném, hogy megkülönböztetett figyelmet szenteljünk a tisztaságnak és a fertőtlenítésnek. Ha ezt rendszeresen és gondosan végezzük, csökken a fertőzés veszély, és a munkánknak meglesz a látható eredménye.