THE MARIONETTES

A 80-as évek közepe igazi áttörést jelentett a gothic rock műfajban. Szerencsére nagyon sok banda ekkor kezdte el éveken át taró felfelé ívelő hartalmas zenei pályafutásást, amik a viálghír felé repítették őket, de ne feledkezzünk meg azokról a formációkról sem, akiknek nem igazán sikerült ekkora karriert kovácsolniuk. Ez nem azt jelenti, hogy nem rendelkeztek kellőképpen zenei tudással, hanem ami igazán rányomta a bélyegét ezekre a csapatokra, hogy egy idő után valami okból kifolyólag már nem voltak képesek szalonképes, a közönség számára hallgatahtó, színesebb, dinamikusabb, érdekesebb muzsikát komponálni. Ezek közé a zenekarok közé tartozik a The Marionettes, akik tényleg sikeres korszakot és lemezeket tudhatnak maguk mögött, mégis több mint egy évtizednyi zenélés után a 90-es évek végére a homályba vesztek. Mégis arra invitálok mindenkit, hogy aki valamilyen formában találkozott a muzikalitásukkal, tekintsük át e angolszász együttes történetét.

Az idő 1986 februárja, amikor is a 20 éves Sean Cronin énekes/dalszerző három társával Jon Downey /dobok/, Boo Levard /basszus/ és David Izen /ének, billentyű/ megalakítják a "Screaming Marionettes"-t. Júniusban fellépnek néhány londoni kocsmában, ahol a koncertek során David és Sean is frontemberek, ennek következménye az egók elkerülhetetlen összecsapása, melynek kovetkeztében David kiszáll a csapatból. A banda trióban folytatja tovább a zenélést, mígnem júliusban a "The Rock Garden"-ben tartott fellépésük során fefigyel rájuk egy gitáros Neville Gold személyében, aki mulatságosnak tartja muzsikájukat, de éppen ezért annyira tetszik neki az egész dolog, hogy beszáll a hármashoz, és innentől "The Marionettes" néven dolgoznak tovább.

Szeptemberben fellépnek szintén a londoni "Dingwalls"-ban, ahol felfedezi őket Steve James producer, aki olyan előadókkal dolgozott korábban mint a "Sex Pistols", "Toyah" vagy az "Anthrax". Jamest magával ragadta Neville gitárjátéka, valamint Sean erős imázsa és egyénisége, de a ritmus-szekciót rossz viccnek tartotta. Sean és Neville ezt már gyanította egy ideje és utánpótlás után kutattak. Még ez év végén Jon Downey /dob/, és Boo Levard /basszus/ kiszállnak az együttesből.

1987 januárját írjuk, amikor is Paul Newton /dob/ és Baz Down /basszus/ csatlakozik a duóvá zsugorodott egységhez. Baz abban az időben a "Hammersmith Studios"-t vezette, és mivel lejárt a szerződése a "Virgin" kiadónál, valamint kilépett korábbi zenekarából a "Weapon" heavy metált játszó bandából, egészen új kihívásnak fogadta a Sean-nék által kreált zenét. Mivel Baz rendkívüli dalszerző hírében állt, ami később meg is látszott a nótákon, márciusban Steve james producerrel be is vonulnak a "West W3" stúdióba, hogy rögzítsenek 4 dalt demo-nak.

Májusban a négyesfogat útnak indul, hogy lenyomják első igazi turnéjukat, melnyek során az imázs erősségének és Baz új hangzásvilágának köszönhetően, változatos közönségre tesznek szert. Szeptemberben járunk, amikor is Chas White csatlakozik másodmenedzsernek a formációhoz, akit Steve az eddigi menedzser invitál a srácokhoz, hogy kezelje a zenei ügyeket. Feladata, hogy a demo anyagot elküldje néhány lemeztársasághoz, azonban ezek a cégek sorra visszautasítják ezt a zenei anyagot, kivéve Russel Webster-t, aki a "Lambs To The Slaughter" kiadót vezeti, és fantáziát lát a dalokban.

1988 februárját írjuk, amikor a banda beköltözik a "Slaughterhouse Studios"-ba, hogy rözítsék debütáló kislemezüket az "Obsession"-t, melnyek kiadását áprilisra tervezik. Ekkor veszik fel első videoklipjüket is.

Áprilisban megjelenik a kislemez a "Lamb To The Slaughter" kiadásában. A kiadvány az indie listák 36. helyére kerül, annak ellenére, hogy a "Melody Maker" zenei szaklapnál túl "Bauhaus"-osnak titulálják ezt a produkciót, és Sean hangját inkább nevezik morgásnak mint éneklésnek, mégis elég gothic-nak találják a lemezt. Júniusban és júliusban sok fellépési lehetőséget kapnak, a publikum is jobban megismeri őket, és nagyobb érdeklődést tanusítanak muszikájuk iránt.

Augusztusban a gárda meghírdeti első nagyszabású felépését Londonban a a "Hammersmith-Palais"-ban, amelyre nagy érdeklődés mutatkozik.

Szeptemberben az "Obsession" nóta megjelenik egy válogatás CD-n, többek között olyan előadók társaságában mint a "The Mission", vagy a "The Cardiacs".

Októberben az együttes visszatér a "W3. Studios"-ba, ahol rögzítenek 4 új nótát demonak.

1989 januárjában a muzsikusok a "Slaughterhouse Studios"-ba vonulnak, ahol elkészítik második "EP"-jüket a "Like Christabel"-t.

Márciusban Paul Newton /dob/ kilép a csapatból miután Chase White másodmenedzser és közte nézeteltérések támadnak a zenekar marketingjét tekintve. Ezután az incidens után Sean-nék kirúgják White-ot, és felvesznek egy új ütőst Eve Binding személyében.

Áprilisban a társulat létrehozza saját független kiadóját az "S.M. Mandrake Records / Nordran Ltd." néven. Májusban Sean és Baz leszerződnek a "Prestige Talent" ügyvédi irodával a "Maggie Farran" hírdetési irodával, valamint a "Platinum & Tinnacle" nevű terjesztő céggel, hogy a saját kiadójukat népszerűsítsék és terjesszék.

A túrné végállomása a "Marquee" május 26.-án, amiről beszámol a "Melody Maker" is, és úgy tűnik, hogy a megbélyegzések, összehasonlítások és tévképzetek áradata, amelyek eddig az együttesre zúdultak, végleg elapadnak.

Júliusban lemezszerződést kapnak "Virgin" kiadótól Európába, a "Teiokkihu Records"-nál Japánban, és a "Flicknife" kiadónál Angliában. Ezután nagyszabású brit turnét szerveznek, melynek végálomása a londoni "Astoria Theater" október végén.

Októberben végre boltokba kerül az első nagylemezük az "Ave Dementia", amely óriási sikert arat nem csak a szigetországban, hanem az öreg földrészen is. Itt kell megemlítsem a lemezen hallható férfi kórus kiemelkedő teljesítményét, főleg a "Damien" című dalban, amely a mai napig páratlan énekvirtuóz sajátossággal és enyéni énektudással rendelkezik.

1991-ben kizárólag fellépésekkel és fesztiválokon való részvétellel telik az idő a srácok életében. Ami külön érdekesség, hogy Paul Newton /dob/ ismét visszatér a bandába.

1992 június havában ismét stúdióba készülnek a tagok a hamburgi "Impuls Tonstudio"-ba, a harmadik kislemez a "Kisses" fevételeire.

Szeptemberben jelenik meg az új kreáció, amelyet ismételten jól fogad a nagyérdemű. Ekkor már lázasan dolgoznak a második LP felvételein, amelyet szintén Hamburgban rögzítenek.

Októberben jön ki a vadonatúj korong "Book Of Shadows" címmel, amely elképesztő sikert arat és a német "Zillo EFA" listán a második helyre kerül. Ezek után újjabb Európai túrnéra indulnak, olyan zenekarok társaságában, mint a Pearl jam, Sisters Of Mercy, vagy a Bad Religion, akikkel hatalmas tömegek előtt játszahattak.

A németországi sikereiknek köszönhetően a marionettes fenn tudja tartani saját stúdióját is. Így létre jött a "Sonic Studios" és a "Diversity Recordings".

1993-ban rögzítik a negyedik kislemezük számait. Azonban meg kell említeni a szomorú dolgot, hogy Bazz Down /baszus/ a "slágergyáros" kilép a quartettből, ami ezután erősen rányomja bélyegét az együttes zenei karrierjére. Helyette egy fiatal bőgős Paul McCrudden kezei tovább a húrokat.

1994 februárjában jelenik meg a "Temptation" EP, és az indie listákon az előkelő 19. helyre sikerül feltornásznia magát.

1995 májusában ismét a saját stúdiójába zárkózik a banda, hogy elkészítsék ötödik kislemezük és harmadik LP-jük felvételeit, amlely anyagok ugyanazt a címet viselik majd. Áprilisban teszik közhírré a mini albumot, októberben pedig az LP-t. Mindkettő a "Rise" címet viseli. Az új nóták kissé metálosra sikerülnek. Bár Neville zenei tudása sem elhanyagolható, de Baz hiánya erősen érződik a számok dinamikájában, bár nem fogadják rosszul az új korongot, mégis jelentős a muzikális különbség az első két lemezhez képest. Euztán újjabb turnéra indul a csapat.

Az 1996-1997-es években nagyon keveset lehet hallani a négyes zenei tevékenységéről.

1998 júniusában ismét új nótákkal készülnek stúdióba, a londoni "Boom Studio" ad helyet a negyedik nagylemez felvételeinek. Paul Newton újra távozik a csapatból, így ismét egy új ritmusbűvölő bizonyos Bid kerül a tammok mögé.

Októberben vehetik kezükbe a rajongók a "Carousel" címet viselő hanghordozót, amely nagyrészben McCrudden /basszus/ munkáját hordozza magában. Lényegesen jobbak a nóták az előző albumhoz képest, kicsit felfedezhető a hasonlóság, mint amelyeket a régebbi szerzemények rejtettek magukban. Az indie listákon is jól fogadják az új anyagot.

Sajnos ezt a formációt is utóléri a szétválás szomorú végzete. A XX. század végére teljesen eltünnek az underground műfaj zenei szinteréről.

2002 októberében szárnyra kapnak olyan hírek, hogy újra összeállnak a srácok néhány fellépés erejéig. Sean, Neville és Paul továbbra is tartják a kapcsolatot, de inkább a mindennapi életre koncentrálnak és a családjukkal törődnek.

2004 decemberében ismét új hírek érkeznek a banda háza tájáról. Neville és Baz /a régi basszeros/ újra találkozgatnak, és új dalokat kezdtek írni, hogy demokat készítsenek. Neville gitározik Baz pedig énekel, és zenészeket keresnek maguk mellé, hogy egy új projektebe kezdjenek, melynek nevén még gondolkoznak. Eközben Sean a fílmkészítésre koncentrál.

Kíváncsian várjuk, mit hoz a jövő. Hátha lesz még újra valamilyen formában The Marionettes.

DISZKOGRÁFIA

Kislemezek:

Obsession / 1988 április /

Like Christabel / 1989 július /

Kisses / 1992 szeptember /

Temptation / 1994 február /

Rise / 1995 április /

Nagylemezek:

Ave Dementia / 1990 október /

Book Of Shadows / 1992 pktóber /

Rise / 1995 október /

Carousel / 1998 október /

Válogatások:

" Obsession " című nóta " Slaughtered " CD / 1988 szeptember /

" Ave Dementia " című nóta " Mick Mercer's Gothic Rock CD / 1992 július /

Zenészek, akik az együttesben játszottak:

Baz Down / basszus / 1987 - 1994

Bid / dob / 1997 - 1998

Boo Levard / basszus / 1986 február - 1986 szeptember

David Izen / Billentyű, ének / 1986 február - 1986 június

Eve Binding / dob / 1989 március - 1990 január

John Downey / dob / 1986 február - 1986 szeptember

Neville Gold / gitár / 1986 február - 1998

Paul McCrudden / basszus / 1993 - 1998

Paul Newton / dob / 1987 - 1989 1990 - 1995

Sean Cronin / ének / 1986 - 1998