Az embernek mindig is szüksége volt költészetre. Az évszázadok során több költő is próbált az emberek szívéhez férkőzni költeményeivel. Úgy érzem, versek nélkül nem lehet meg a mai ember sem. Mert hiszi és érzi, tudja, hogy egy-egy vers milyen sokat jelent számára. Beleéli, sőt átéli, mintha önmagát érezné és látná a sorok között. Néha könnyek, néha pedig nevetés és büszkeség ragadja magával a halandót. Vannak olyan versek, amelyeket nem értünk meg első olvasásra, és vannak olyanok is, amelyek a sírunkig kísérnek, mert valamiért vagy valakiért kedvesek számunkra.
Az én verseim próbálkozások, kitörni egy semleges világba. Mivel különböző dolgokról és emberekről írtam, úgy érzem, ez volt bennem, ezt diktálta az „élet”. Mert mindenkiben rejtőzik egy rejtett vágy, amit lehet, soha nem fog érezni. Lehet, hogy egy-két ember magára vagy éppen másokra ismer e versek olvasása után, de ne lepődjön meg senki, ha őszintén és tisztán írtam valamiről, vagy éppen magamat szőttem bele a különböző költeményekbe, pontosan ezek a dolgok az ember érzelmei. A szerelemtől a gyűlöletig, a másik tiszteletétől kezdve a káromlásig hatnak. … Ez az, ami dominált, és az, hogy hamar megismerem az embereket magam körül. Nem futhatunk el csak úgy a problémák és a kilátástalanság mellett, még ha éppen úgy érezzük, hogy nincs remény vagy kiút. Bízom benne, hogy én is, és mások is megtalálják az igazi mezsgyét és sikerül egyszer talán mindenkinek révbe érni.
Vissza a többi kötethez
Vissza a főoldalra