Gyakran fordul elő az emberrel élete során, hogy különböző érzelmek kerítik szívét és lelkét hatalmába. Olykor úgy gondolja, ez a tökéletes boldogság és később sajnos rájön, hogy ez csak a hideg magány folyosója. Olyan meghittnek és kellemesnek, tisztának érez mindent a kezdet kezdetén, amikor egy új kapcsolatba téved és reméli, hogy ez örökké tart. és jönnek a boldog napok, amikor egyszerűen elfelejti saját gondjait, baját és csak egyetlen valakire, a szerelmére gondol éjt nappallá téve és örömtől teli szívvel bolyong a mámor rejtélyes és édes ösvényein. Ilyenkor nem számít semmi, ilyenkor megszűník a külvilág, de azért néha-néha be-becsúszik egy kis misztikum is ebbe a hófehér álomvilágba.
De aztán egyszer csak mindez el kezd változni. Rossz jelek jönnek elő, a hullámok összecsapnak a feje fölött a kapcsolatában. Már nem úgy szereti a másikat, már nem úgy szereti a másik, egy különös dolog kezdi bontogatni a szárnyát kettőjük között, aminek a vége az elhidegülés, a szakítás, a gyűlölet, az önmarcangolás.
Saját magát emészti a dolgok miatt, pedig lehet, hogy semmiről sem tehet. Magányosnak érzi magát a világban, akár egy eltévedt tündér, ami a társait keresi az erdő tisztásán és könnyeit hullatva sóvárog a boldogság után. Hogyan lehet az, hogy két ember aki egymásnak él, hirtelen elhidegüljön egymástól és valaki más karjában találjon menedéket. De lehet nem ez a legjobb választás.
Ezek a mostani versek bepillantást nyújtanak a szerelemtől a gyűlöletig, és a magány szomorú percei sem maradhatnak ki ebből a gyűjteményből. Ha valaki felüdülésre vágyik, ha valaki padlón van, ha valaki csak egy kis misztikumra vágyik, annak nyugodtan ajánlhatom ezeket a verseket.
Aminek nem kellett volna bekövetkeznie
Vissza a többi kötethez
Vissza a főoldalra