Hogyan is érthetnénk meg szívünk teljes érzelmeit, ameddig magunk sem ismerjük, hogyan is kell bánni vele, és amíg feltárjuk lelkünk teljes nagyságát, hogy tisztán mutassuk meg egy másik embernek, ha szeretnénk elnyerni bizalmát, szerelmét. De tiszta belső dolgok nem léteznek, hiszen mindannyian elbukunk párszor életünk során, van aki csak kis dolgokban vétkezik, mások ellenben nagy hibákat hagynak maguk után. Ha egy szívet összetörünk, megsebezzük a lelket, eláruljuk a szerelem fedhetetlen mivoltát, hatalmas fájdalmat és bizalmatlanságot követünk el a másikkal szemben, és esélyünk a megbocsátásra vajmi kevés van. Sajnos amit bűnként követtünk el, végigkísér bennünket egész életünkben, de mindíg is törekednünk kell arra, hogy a következő megpróbáltatást problémamentesen és józan fejjel vigyük véghez. Ne adjunk esélyt a kételkedésnek! Előfordul azonban, hogy nem bírunk szabadulni a szenvedéstől és a fájdalomtól, ami bennünket ért okkal, vagy esetleg ok nélkül, amikor nem mi vagyunk vétkesek egy kapcsolat összeomlásában, és ostoba dolgokat próbálunk tenni magunkkal szemben. Bizony nagyon könnyű eljutni a tönk szélére, és a lejtőn megindulva nehéz a visszaút! Mégis ebben az elkorcsosult, érzéketlenné váló világban próbáljunk mégis erőt venni magunkon, vagy másokból meríteni, vagy segíteni azoknak az embereknek, akik közel állnak hozzánk, mert így érezni fogjuk a szeretet, a béke, a szerelem, az áldozatkézség láthatatlan jelenlétét, valahol mélyen belül, mert ha hosszú útra indulunk, ha eljön az idő lesz odaát fény, végtelen szeretet, mely reméljük tárt karokkal fogadja lelkünket.
Vissza a többi kötethez
Vissza a főoldalra