
Sokszor feltesszük a kérdéseket magunkban: Milyenek is vagyunk valójában? Mi a küldetésünk? Meddig maradunk itt ezen a világon? És még sok hasonló dolgot kérdezünk magunktól. Válaszokat nem mindig kapunk, úgy hogy azokban biztosak lehessünk. A lékek, a szív, amelyek tükörképet adhatnak, ha megfelelő önismerettel rendelkezünk. Mert nem mindegy milyennek is látnak bennünket a családtagjaink, barátaink, ismerőseink. Sajnos egy olyan, mára már egy olyan teljesen kizsákmányoló, mocskos világban élünk, amellyé mi magunk tettük ezt a bolygót, ahol az emberi értékeket szeretnék a mélybe taszítani, hogy teljes elhidegülésben éljük a mindennapjainkat.
Ezekben a dolgokban a médiának igen nagy szerepe van! A képernyőn, az újságok lapjain, vagy a rádióban bombázzák a tudatalattinkat mindenféle igen káros és negatív dolgokkal! Bizony a mostani időkben egyre nagyobb hangsúlyt kell fordítani a megbecsülés, szerelem, szeretet szavak mondanivalójuk felé, amiknek ténylegesen is érvényesülniük kell, nem csak mint kimondva, hanem tettekkel is bizonyítva! A világ nagyon gyorsan változik körülöttünk. Mostanság is háborúk perzselik fel földünket, legyen az politikai vagy vallási okokból indított vérontás, mindig az ártatlanok szenvedik el a legnagyobb csapásokat. Embereket veszítünk el életünk során, akik közel állnak hozzánk, és valamiért, egyszer csak nincsenek többé. A keletkezett űrt szinte lehetetlen pótolni.
Nehéz elengedni őket, amikor a halál szomorú játéka szól közbe. Így hát maradjunk meg embernek ezekben a nehéz időkben, ahol a béke és a megértés ne csak mint egy letűnt kor emlékei ragyogjanak felénk.