A MI SZÍVÜNK IS OTT LESZ
Minden szenvedés amit újra át kell élnünk,
Hogy a fájdalmak marják szíveinket,
Kitörve a fekete magány fogságából,
A keserű könnyek óceánjából,
Most fejezzük be ezt a pillanatot,
Itt feküdnék veled csak azért, hogy maradj.
Látom ahogy elmosolyodsz egy picit.
De tudom, hogy hamar megöregszünk,
Nem szándékosak ezek a percek,
Próbálj belenézni a végtelen mélységbe,
A szemed sarkából,
A vállam mögül.
Vajon kitől kapjuk ezeket a gyönyörű álmokat?
Honnan érkeznek a forró vágyak?
A szívünk választ ad mindenre.
Most hogy mellettem állsz a dombon és fogod a kezem,
És én közben gyöngéden megcsókollak,
Itt együtt vagyunk a paradicsomban.
Lassan kel fel a nap,
És nem akarom, hogy holtan találjon bennünket.
Csókolj meg, édes, hadd érezzem puha ajkad,
Félnünk kellene egy üvöltéstől,
El kellene rejtőznünk mindenki elől,
Bárhogy is számolom a napokat,
A mi szívünk is ott lesz.
Robbantsd fel a lelkem, hogy érezd, csak a tiéd,
És érted vérzik a testem.
Adj még egy kis időt, hogy hozzászokjam az új nevemhez,
És az eső lemossa az arcomról a fájdalom nehéz könnyeit.
93. június 3.