(Words Are Sometimes So Hard)

Egy világ választ el egymástól,

A kötelékek nélkül létezhetetlen,

Az ellenpróba, amit belénksulykoltak,

Amikor nem lát a szerelem,

És a fellegek között,

Néhány óra múlva valami véget ér,

Nem olyan nehezek ezek a napok,

Mint amilyennek belülrõl képzeljük.

Egy órányi csapongás a parkban,

A hideg lámpák alatt,

Az alkohol mámoros fogságában minden olyan,

Minden olyan, nem is tudom megnevezni.

Kellemes borzongás és egy kéznyújtás,

Egy vérvörös reggel,

A napfény olyan vakítóan rafinált,

Kellemes,

Kellemes hidegrázás,

Ami végigrohan a gerincemen.

Eltûnt hetek jelzik,

Hogy itt voltam, itt is lehettem,

De az érzelmek mélyén bennem,

Mint a kegyetlen évek szántásai,

Az agyam kerületén,

Furcsaságok a labirintusban,

Egy szelíd csók a nem érintett lánytól,

Meleg volt minden szava.

És ez talán egy percnél több,

Soha nem akartam visszamenni errõl a helyrõl,

De az idõ néha ellenünk dolgozik,

Néha nem is ellenünk,

„Bízz az angyalokban,

És eljõ a tündérek országa.”

94. szeptember 15. (To my friend, Daniel Richler)

Vissza