(Dreamy Girl)

Szemeim a fényre vágytak,

Oly sok elfelejtett év után,

Ahogy megpillantottam a vörös lámpafényben,

Lelkem borzongató hidegsége,

Új napra várt.

Hófehér arcán az igaz szerelem hitét hordozta,

Megpróbáltam kedves lenni hozzá,

És ezúttal megtaláltam egy elveszett reményt.

Egy hideg merengõ világot láttam,

A lány zöld üveggömb szemeiben,

Mely egy rég elfelejtett történetet idézett fel bennem,

Ahogy édes lágy hangján hozzám szólt,

És olvadó cukor ajkait figyeltem,

Órákon át.

Mert vártam erre a régi hangra,

Vártam, hogy megérintsem,

Szótlanul álltam a köddé dermedt füstben.

Elvarázsoltál azon az éjszakán,

Álomarcú lány,

Újra éreztem egy régi kihalt szerelmet.

Ahogy megérintettem lelkét a szemeimmel,

De a hûvös sötétség egy pillanatra visszafogott,

Úgy éreztem, mintha esõ esne,

És egy pislákoló mécsesnél állnánk mind a ketten,

Megbabonázva a szerelemtõl.

Bárcsak jégvirág lehetnék!

Ahogy felolvasztanád halott szirmaimat,

Forró kezeiddel,

Látom az arcom a szemeidben,

Túl hûvös és túl sötét,

Néha gondolj rám,

Álomarcú lány.

93. március 22.

Vissza