AMÍG EL NEM JÖN AZ IDŐ
Könnyek között mihaszna emberek,
Fátyolborítással palástolják saját hazugságaikat,
Olyan merevek és messziről érkeztek,
De döntéseket még maguk sem hoztak.
Ez egy ugyanolyan este, akár a többi,
Kiszívott csókok nélkül a lázas ágyakban,
A hömpölygő melegség, de ez csak látszat,
Zöld szemek tekintete mögött,
A hideg penge és a meleg vér,
Közben a másik enni kér.
Vasrácsok és megsebzett patkányok,
Egy eszeveszett lepke a kihaló villanyfényben tombol,
Csak a kagyló ami túléli,
A hideg vonatsíneket,
Fekete földben fekszik,
Az elfecsérelt élet.
1994. július 28. / Balatonszemes