AZ ESZMÉLÉS HATÁRÁS
Utolértem önmagam célját,
Felüvöltök a sötétben,
Belül valaki megszólít,
Ne hagyj sebeket magadon!
Későn szóltam hogy várj,
El kellett mesélnem egy történetet,
Másoknak,
Azokról a dolgokról, mik bennünk rejtőznek.
A naplemente olyan mámoros,
A hideg kopadról nézve,
Fájdalmában halkan sikolt az éjszaka,
Elkezdem ezt az évet,
Most látom, hogy szánalmas lettél és öreg,
Magadra semmit sem adsz.
Rejtőzz el a szavakban,
Rejtőzz el az utolsó kutya bőrében,
És a fehér ruhás lányok a fürdőben,
Olyan csendesen álmodnak,
Kettéharapom a torkod,
Teljesen elmerülök benned,
Megformált ajkaid hazudnak nekem,
Csak egy merev sikoly vagy bennem,
Csak egy átlátszó üveg vagy nekem.
94. április 8.