EGY ELHIBÁZOTT LÉPÉS
Kitalálom amikor mosolyogni akarsz,
És ellopom a mosolyod,
Csak meggyőződésből csókoltál meg,
Mintha már egyszer megütöttél volna,
Amikor a falhoz vágsz,
És közben forog a fejed,
Táncolni akarsz a múltkori zenére,
De nem jön össze a következő haszontalan lépés.
A földre esel és vigyorogsz,
Felemellek és csap alá teszem a fejed,
Most megint vergődni akarsz,
Akár egy nyakon lőtt madár,
Miközben belédhatolok,
És hátraveted a fejed,
Még keményebben, és még erőszakosabban,
Míg meghajol a leszálló vér,
És kiesve a parkba,
A csontod szorongatom és te ordítasz.
Megduzzadt a gyomrod de nem veszed észre,
Amikor hörögve előadsz mindent,
Hozzám lépsz és gyorsan tovább indulsz,
Majd újra sírsz,
Egy gondolat száll feléd,
A lelkem húrjain keresztül,
Az ágyhoz ragadva,
Elképesztő nagy hibák,
Amik megformálatlanul maradtak,
A testedet kértem a számhoz,
És csak szomorúságot kaptam.
94. szeptember 1.