Kitalálom amikor mosolyogni akarsz,


És ellopom a mosolyod,


Csak meggyőződésből csókoltál meg,


Mintha már egyszer megütöttél volna,


Amikor a falhoz vágsz,


És közben forog a fejed,


Táncolni akarsz a múltkori zenére,


De nem jön össze a következő haszontalan lépés.



A földre esel és vigyorogsz,


Felemellek és csap alá teszem a fejed,


Most megint vergődni akarsz,


Akár egy nyakon lőtt madár,


Miközben belédhatolok,


És hátraveted a fejed,


Még keményebben, és még erőszakosabban,


Míg meghajol a leszálló vér,


És kiesve a parkba,


A csontod szorongatom és te ordítasz.



Megduzzadt a gyomrod de nem veszed észre,


Amikor hörögve előadsz mindent,


Hozzám lépsz és gyorsan tovább indulsz,


Majd újra sírsz,


Egy gondolat száll feléd,


A lelkem húrjain keresztül,


Az ágyhoz ragadva,


Elképesztő nagy hibák,


Amik megformálatlanul maradtak,


A testedet kértem a számhoz,


És csak szomorúságot kaptam.





94. szeptember 1.

Design & code by gibbon79