EGYEDÜL
Egyedül vagyok újra.
Oly ritkán találkozunk, hogy szerelemmel töltsem fel a szívem,
Érzem elbűvölő csókod az arcomon, amit azon az esős reggelen adtál,
A régi éjszakákra gondolok, amikor veled voltam,
De most reménytelenséggel tartasz fogva engem,
Nem bírok szabadulni ebből a bilincsből.
Egyedül, tele a félelemmel a testemben,
Mintha halott lennék – mondtad,
S közben elmosolyodtál.
Egyedül egy csók nélküli börtönben.
Egy ablakból a fátyol függönyön keresztül nézem a kihalt tájat,
És nem érdekel mit hoz a holnap,
Ismét eljött egy újabb szomorú este,
S a hajnal is magányosan ébreszt,
Hogy nem fekszel mellettem,
Ez a kínzó fájdalom amely a szívembe férkőzik,
De az emlékek bennem élnek,
És nem tudom elfelejteni, hogy egyedül vagy.
Ne félj, hisz a szerelem mindig mellettünk áll!
Megbabonáz és a mennyekbe emel.
Tárd ki a szíved és szívj új erőt magadba,
És közben érezd távoli hűvös csókom.
Az emlékekkel soha nem érezheted magad egyedül.
Olyan kopárak a percek ha nem hallom a hangod.
A szerelmesek néma névsorában vagyok.
93. április 22.