Kísérteties,


Amennyiben hazudtam volna,


Az éjszakai hideg esőben,


Keresztül a zöld lombokon,


Ezernyi fagyos lélegzet,


Több volt elhinnem a szavakat,


Fehér könnyek a lány szeméből,


Hideg volt a környezet ahol ült.



Melegben és hitben minden szó nélkül,


Elhanyagolt évek és fekete órák,


Beleszaladt okok miatt,


Hangosan felkiáltott és rámnézett,


Nincsenek miértek – mondta,


És a szomorúság fekete bársonya,


Ami akkor körülvette őt,


Sötét volt és könnyű hideg,


Lassan koppantak a cseppek,


A megfáradt ház falára és az udvar köveire.



Pillanat és altatás,


Szemközt bíboros játékokkal,


Elfeledve minden makacs zajt,


A tegnap nyugalma a plüss ágyon,


Végre álomba zuhan,


De kaphatok-e tőle újabb csókot?





94. augusztus 13.

Design & code by gibbon79