FÁJDALMAS GONDOLATOK
Kísérteties,
Amennyiben hazudtam volna,
Az éjszakai hideg esőben,
Keresztül a zöld lombokon,
Ezernyi fagyos lélegzet,
Több volt elhinnem a szavakat,
Fehér könnyek a lány szeméből,
Hideg volt a környezet ahol ült.
Melegben és hitben minden szó nélkül,
Elhanyagolt évek és fekete órák,
Beleszaladt okok miatt,
Hangosan felkiáltott és rámnézett,
Nincsenek miértek – mondta,
És a szomorúság fekete bársonya,
Ami akkor körülvette őt,
Sötét volt és könnyű hideg,
Lassan koppantak a cseppek,
A megfáradt ház falára és az udvar köveire.
Pillanat és altatás,
Szemközt bíboros játékokkal,
Elfeledve minden makacs zajt,
A tegnap nyugalma a plüss ágyon,
Végre álomba zuhan,
De kaphatok-e tőle újabb csókot?
94. augusztus 13.