(Unforgettable Day)

Fáj az elmúlás,

Fáj felejteni amikor veled vagyok,

Olyan hideg ez a szoba amikor megcsókollak,

Ahogy érzem hideg arcodon a lüktetõ ereket,

És újra kívánlak, hogy légy velem.

Milyen szomorú az az óra amikor elmész,

És magamra hagysz a szomorúság hideg falaival.

A fájdalom folyik a falakról.

Megdermed minden lélegzet.

Megint csak este lett, hogy elmentél.

Befekszem az ágyba és a holnapról álmodom.

Érzem a fagyos téli holdsugarakat melyek a testembe hatolnak,

És várom a holnapot.

Azt az édes felejthetetlen napot,

Amikor a fekete falak,

Lágyan mosolyognak,

Lágyan mosolyognak.

92. október 10.

Vissza