(Back Door)

Gyere ki a hidegre,

Gyere és ülj mellém,

A lelkemmel neked tartozom,

Vérzek.

Húzd el a fekete függönyt és gyere ki,

Ne takard el megöregedett arcod,

A félelem a mélyben reszket, elveszett,

Az álmok tétovák,

És üresek a tegnapok.

Újra megkérdezed, miért adtam a szívem a hidegnek?

De érzem amikor mellettem vagy,

Felrobban a tekintetem és a szívem újra forró,

Mosolyog a szemed – mondtad.

Feketék körülöttünk az órák,

Úgy érzem.

Nyisd ki a hátsó ajtót,

Hadd halljam a távolodó lépteket,

A rég hallott zajokat,

Mindig ugyanaz a kötöttség,

Az özvegyi fátyol könnyekkel átitatva.

Azt álmodtam, hogy sohasem fogsz újjászületni,

Rohansz a szürkeség alagsorában,

De kérlek, csókold meg a szentképet mielõtt felébrednél,

És elszállnak az ördögi álmok,

Ébredj a csókkal és az érintéssel.

Nyisd ki a hátsó ajtót,

Hadd halljam a távolodó lépteket,

A rég hallott zajokat,

Mindig ugyanaz a kötöttség,

Az özvegyi fátyol könnyekkel átitatva.

93. október 8.

Vissza