HOLDFÉNY
Holdfény.
Egy szerelmes dalt kiáltok az éjszakába.
Meghallja-e valaki a hangom?
Kérlek, ne fuss el,
Hiszen érzem a véred a számban.
Imádkozzunk most együtt,
Egy jó angyalhoz.
Túlél a lélegzetem,
Túlél a hangom.
Megbékél-e vérző lelked?
Ne figyelj az árnyak suttogására,
Hagyd jövendölni a múltat.
Olyan régen beszélgettünk,
Hogy elfelejtettük, milyenek is vagyunk.
Kapjunk el egy pillanatot,
Ezen a gyönyörű estén.
És kívánjunk egymásnak minden jót.
Nézd a holdat,
Mint egy fáradt öreg arc,
Mely elvékonyodik a halál pillanatában,
És eltűnik a pókokkal együtt.
Holdfény és árnyék,
Milyen szépen csillan a szemeidben.
És ahogy megerősödik az elhalványuló fénytenger,
Ahogy befogadod magadba a melegségét.
Gyere és sétáljunk,
Ne hagyjunk ki egyetlen percet sem,
Ezen a mélységes éjszakán.
92. május