(Imagination)

Sziklák között szállunk,

Lassan zuhanva a perem szélein,

Egy szerelemtõl megfertõzött éjszakán,

Hidegnek érzem a szemeimet,

Felszabadultam,

Hogy újra rab legyek,

Mint a bukott angyalok,

Új vér a testemben,

Félek, hogy soha nem fogok felébredni.

Muszáj éreznem a szemeidet,

És elengednem magam a tekintetedben.

Fájdalom a fejem mögött,

S közben megcsókolom a kezed.

Pihenni kellene!

Pihenni kellene!

Egy nyomasztó órán keresztül.

Olyan nehéz az egész.

S megint megérint valami,

Fohász valami jobbért.

93. június 9.

Vissza