(Out Of Breath)

Valaki megragad,

És hátralök, le a földre,

Elrohan mellettem a búcsú órája,

Nem bírok magamhoz térni,

De érzem, ez nem egy álom,

Zihálok, mint egy megvert kutya,

És elfutnék innen a sötétbõl,

Karnyújtásnyira egy fehér felhõ.

Nem fogom elhinni a hazugságokat,

Amiket mondtak, amiket hozzámvágtak,

Mint az akasztott ember,

Utolsó leheletéig küzd,

Nem hagyom abba amíg a szél,

Amíg a szél el nem éri száguldó álmaimat,

És most fölkelek a földrõl,

Ez csak enyhe fejfájás,

Lassan megyek tovább az éjszaka utcáin,

Félelem nélkül,

Vágyakkal a testemben.

De a láng eltûnt közben,

Messzire kerültünk egymástól,

Nem akarta a csókot vérzõ számból,

Nem akart bûnhõdni a mocsokban;

Pedig megmenthettem volna.

94. január 29.

Vissza