Elrohanok az üvöltő lány mellett,


Hang nélkül,


És vissza kell fordulnom, hogy megvígasztaljam,


Hogy a bánatot letöröljem arcáról,


Megcsókoljam fekete ajkait,


Átöleljem remegő testét,


Ha messze kerülnék tőle,


Ha nem lehetek mellette,


Kérlek, küldj valakit!



Mészfehér félelembe burkolózik arca,


Elvesztett egy igazi barátot,


A szavak olyan súlyosan nyomják a lelkét,


Ahogy a karjaimban tartom,


És rámnehezedik minden bánata,


És csak sír és csak sír,


Vékony fekete csíkok a testén,


Az idő korbácsának nyomai.



Majd hirtelen vér,


Amikor forrón előtör a sebekből,


A belső fájdalom,


Minden annyira fáj,


Egy fohász,


Küldj valakit, kérlek!


Ha nem lehetek mellette,


Küldj valakit fentről!





94. április 6.

Design & code by gibbon79