KÜLDJ VALAKIT
Elrohanok az üvöltő lány mellett,
Hang nélkül,
És vissza kell fordulnom, hogy megvígasztaljam,
Hogy a bánatot letöröljem arcáról,
Megcsókoljam fekete ajkait,
Átöleljem remegő testét,
Ha messze kerülnék tőle,
Ha nem lehetek mellette,
Kérlek, küldj valakit!
Mészfehér félelembe burkolózik arca,
Elvesztett egy igazi barátot,
A szavak olyan súlyosan nyomják a lelkét,
Ahogy a karjaimban tartom,
És rámnehezedik minden bánata,
És csak sír és csak sír,
Vékony fekete csíkok a testén,
Az idő korbácsának nyomai.
Majd hirtelen vér,
Amikor forrón előtör a sebekből,
A belső fájdalom,
Minden annyira fáj,
Egy fohász,
Küldj valakit, kérlek!
Ha nem lehetek mellette,
Küldj valakit fentről!
94. április 6.