MERENGÉS
A megbánás könnyei,
Az elveszett remény,
De mi lesz majd odaát,
Abban a másik világban?
A fagyosan derengő szív,
Egy lángoló kertben.
Szoríts magadhoz,
Szoríts magadhoz!
Nem érzem a mélység évszakait,
Az elfecsérelt éjszakák után,
Üvölt a szemem a fájdalomtól,
Az elmúlás unalmas percei,
Hideg az égbolt,
Fagyos az égbolt.
Merengés, fájdalom és borzongás,
Megkövült érzelmek, suttogás odaátról,
Milyennek kellett volna látnom a hajnalt?
Milyennek kellett volna látnom a napot?
Fekete zászló lobog egy kis ház falán.
Egy fehér arcú kislány jön felém a régi lépcsőn.
Elképzeltem, hogy együtt halunk meg,
Csak mi ketten leszünk akkor.
A vak remény, az üres szavak,
Kénytelen vagyok a szívem új ruhába öltöztetni.
Merengés fájdalom és borzongás,
Abban a másik világban.
Tomboló viharban egy csokor virág a kiégett mezőn,
Kellemetlen vagyok a szívem új ruhába öltöztetni.
Merengés fájdalom és borzongás,
Abban a másik világban.
Tomboló viharban egy csokor virág a kiégett mezőn,
Kellemetlen érzés a számban,
Valaki egy borotvát nyom a kezembe,
Kérdeznék, de már késő.
Ahogy csendesedik az erdő zaja a végtelenen kívül.
Miért fáj?
Miért fáj a hiányod?
Szomorú, de igaz, hogy nem kívántál,
A lelked tükrét most látom tisztának.
Most jött el minden,
Egy pillanatnyi kusza mosoly.
Szabadulnom lehetne a fogságból,
De már késő.
93. január 13.