ÖNGYILKOS KÜLDETÉS
Tudod, hogy mit akarsz valójában?
A semmi felé taszítod magad,
Minden lépésed puszta meggondolatlanság,
Sikolts fel közben,
Ha nem érzed a kezeidet,
Ne rohanj el az éjszaka elől.
Pengével a kezedben vársz,
A sötétben.
Emlékeztet minden nap,
Egy különös világra,
Miközben lebegsz.
Csak megjátszod magad,
De tudom, hogy erős vagy.
Képzeld azt, hogy álmodsz,
Ugyanaz minden kép,
Sárga és fehér.
A hideg sikoly,
A széttört képek,
Mindenütt csak vér,
Kellemes a meleg.
Beléd harapnék, hogy érezzem a fájdalmat,
De tudom, hogy késő,
A merengés hullámain túl,
Törékeny tested zuhan a mélybe.
A szürke por mely betakarja arcod,
Fejezd be tökéletesen a mozdulatot,
Kérlek?!
Mielőtt elmennél,
Figyelj egy szóra,
Hiszen sokan szeretnek.
És mégis megtetted,
Nem voltál szomorú abban a pillanatban,
Amikor úgy érezted,
Hogy jön egy könnyebb szabadság.
Befejezted küldetésed,
És én csak sírok.
Szomorú a puszta tény,
Hogy soha nem jön vissza ez az éjszaka.
93. június 19.