(Moments)

Elcsúszok az idõben,

Nem bírom magam tartani miközben zuhanok.

Olyan nehéz megérteni,

Ezt az érzéki lágy hallucinációt,

Amikor az éjszaka csendje ébreszt,

És indulok a szíved felé,

És közben hullámzok a kétségbeesésben.

Félek újra betörni a házadba,

Elkergetni arcodról a megfakult reggeli álmokat,

Inni szeretnék újra,

Magamba szívni az altató balzsamos hatását,

Amikor végre lüktet a testemben,

Ilyenkor mindig megcsókollak.

Gyönyörû az ékszer amit viselsz,

De a smink mintha már nem a tegnapi lenne.

Olykor szeretnék lázadni,

Messzire kergetni magamtól a rosszat.

Egyszerûen kevés a remény a túlélésre,

Túl szürkék lettek a napok,

Ezernyi fájdalmas szó és a kiontott vér,

És az a fakó álom,

Amely soha nem akar végetérni.

93. augusztus 4.

Vissza