(In My Eyes)

Nézz rám! Látod hogy beszél két szemem:

Benne csillog célom, vágyam, egész életem.

Elmondja, hogy mi fáj és mi volt szép,

S hogy miért fáj úgy egy-egy örök emlék.

Kérlek, nézz rám! Nézz a szemembe megint!

Látod hogy gördülnek elõ fájó könnyeim?

Tõled várom, hogy megszûnjenek, mert hozzád szólnak.

Hisz csak te tudod, hogy mit hoz számomra a holnap.

Csak nézz és gondolatod megértem.

Hogy idáig önzésben, hiúságban éltem.

És e percben szememben keserû könny ragyog,

Mert elmondod az igazságot: embertelen vagyok.

Vagy mondd hogy nem kell többé félni,

Hogy boldog leszek és érdemes élni.

Mondd hogy féltés és emberség csillog tekintetemben,

Hogy senki sem tud szeretni nálam szebben.

92. július

Vissza