VÁRAKOZÁS
Egy hideg szobában ülök.
A kopár hideg falak félelmet tükröznek magukból.
Érzem, ahogy lélegzenek.
Mint a kripta hűvös falai.
Egyedül vagyok,
Elzárva a külvilágtól.
Üvölteni akarok, de valami visszatart belülről.
És hirtelen,
Rápillantok a gyertyára.
Szomorú láng amelyet táplál.
Az izzó vörös fény a másvilágra csábít.
Érzem, hogy fagyossá válik a lélegzetem.
Lassan mozdulok a bíborszínbe öltöztetett ágyon.
Az ablakhoz csúszom,
A hold álmosan pihen az ég tetején.
Ki akarok mászni az ablakon és zuhanni a mélybe.
Azonban valami visszafog.
Ez csak hallucináció,
A cinizmus ostoba játéka.
De azért tovább küzdök,
Soha nem éreztem magam ilyen egyedül.
A forróság csókjára vágyom, amit csak te tudsz adni nekem.
Kérlek, segíts!
És érintsd meg sorvadó testem puha ajkaiddal.
'92. február