A SZÜRKE ÁRNYALATOK
Semmi sem tiszta,
Csak az elszabadult gondolatok.
Mélyen belül,
Vadul akár a szánalom,
Letörölve minden könnycseppet,
Tükröződés a festmény mögött.
Valaki kiált a túlsó oldalról,
De senki sem hallja szavát.
Lent a hideg kövön,
Nem látsz színeket.
Önmagad ellensége vagy,
A karmok belédmarnak.
És tudatodon kívül lebegsz,
Az öreg labirintuson keresztül,
És csak a szürke ami látszik.
Most a nyugvó fájdalom,
Újra meztelenül ébredni,
Zsibbadt kezekkel örülni a mának.
De a semmi van mindenütt.
Honvágy gyötrő képei,
És csak a halál ragyog.
1995. március 7.