AZ ÉLŐK KÖZÖTT
Lyukak a földben.
Senki sem hallja a másik szavát.
Megpróbálsz olvasni a sorok között.
Nem érted, miért fáj a tegnapi mondat.
Most elszigetelten nyugodtabb a lüktetés,
De ezt még magad sem értheted.
Kéregüres síkon halk szárnycsapások.
És a szénfekete hajfürtjeid,
Ez nem csupán megemlékezés,
Nem csak az ami a múltban történt.
Felkavarodott indulat ? Szánalom.
De te csak emészted magad.
Ahogy sírsz, és leáztatod testemről,
A régi fájdalom poros öltözékét.
Így tiszta testtel az élők között.
Kérlek atyám tedd össze a kezed és imádkozz.
Miért a sápadt felhők árnyalják a gondolatot ?
El kellett volna felejteni a múltban történteket,
De a bűnök magukért beszélnek.
Hová visz az út, kit ringatsz kezedben ?
A halott élet, mely meg sem született.
Ott legyen nyughelye a legszebb álmainkban.
1996. február 27.