CSAK ŐSZINTÉN MONDVA
Soha nem gondoltam,
Hogy ilyen lesz május szívében,
Mikor egymáshoz hajoltak a virágok,
Egy parányi sikoly, tisztán észrevétlenül,
Csak most ne kelljen indulnom.
Soha nem gondoltam,
Hogy ilyen lesz újra szeretni téged.
Bár évek teltek el,
És távoli utakon jártunk,
Mégis újra úgy érzem tudnálak kedvelni.
Mindig a szívemben foglak tudni,
Bármi is legyen.
Ami külön világba sodorhat,
Nem kellenek többé szürke ábrándok,
Hogy csak percekre ismerjem meg a szerelmet.
Soha nem gondoltam,
Hogy újra együtt leszünk,
Míg önmagam kerestem másokon keresztül,
De senki sem súgta a fülembe az igazat.
Nem fogom elfelejteni azokat a napokat,
Amikor vak voltam.
Örökké érezni akarlak,
A lelkem mélyén.
Hiszen az érzelmeim csakis hozzád szólnak,
És nem akarok elmenni,
Azért, hogy az egésznek vége szakadjon.
1994. november 24.