(The diary of a drugman)

Tûk a testemben,

Várom az újabb adagot.

A melegség érzése felülmúl,

Minden létezõ gondolatot.

Ha az anyagom furcsa, De biztos kemény,

Az elvonások hallucinációja,

Testet ölt bennem a kábultság,

És a száraz remény.

Belém nyomja fémcsövét a felszálló,

És érzem az akaraterejét.

Nincs gyógyszer, nincs vigasztalás.

Sírom fejfája jelez az utókornak.

Lassan szabadul az anyag,

A keringésben téblábol,

Felemel, megnyugtat, elvarázsol, elbódít.

Nyugodt napok,

Érzed kedves ?

Megszabadít a szenvedéstõl.

Csókot adok a harmadik érzésnek.

Érzem ez a nap más mint a többi.

Sikerül elmennem,

És a nyirkos föld takarja el, ami még belõlem megmaradt.

De érezz mindig magadban.

Csókom hûvös, néha megzavar téged,

Túl az áhítaton,

Mikor álmodban leplek meg.

1996. június 11.

Vissza