EGY ELSÜLLYEDT VILÁG
Keresztül a végtelenen,
A láz a téli madarak szárnyán.
Az út mentén köd,
És elszáradt falevelek.
Bújdosó vándor baka,
Megpihenve a háború után,
Egy agyonlűtt csecseművel a karján.
A szomjazó hold,
A fecsegű csillagok nélkül.
Egy meggondolatlan mondat,
Ahogy elűbújnak a pincékbűl az emberek.
Drótháló a kiégett határon,
Egymás után,
Már a falnál állnak,
Fekete reménnyel,
Aztán belépnek,
A hamvak birodalmába.
Lelkek mint vérzű bárdok.
Nyers sebek.
És a vöröslű földé marad mind.
Szeged, 1994. november 12.