ÉRZÉS
Félek!
Hangom visszhangzik a sötétben.
El nem múló zajok, parányi üvöltés.
Nézd! te nem fogod a kezem.
Idehoztál, de nem mondtad, hogy ilyen rossz lesz.
Amikor szerettél és aranyban úszott a boldogság,
Aztán hirtelen vége lett,
S csak a kopárság honol a lelkemen.
Figyelsz még ? egyre távolabb kerül a szívünk egymástól.
Úgy érzem örökre elveszítelek és nem érinthetlek többé.
Ha ezer gyertya bánatos lángja mondaná,
A beteljesülés akkor sem lenne örök kettőnk között.
Útolsó remény ebben az évben,
Azon az éjszakán újra együtt a FÉNYBEN!
1996. szeptember 18.