(Wolfwomen)

A néma éjszakák.

Éjféli sugár légy velem.

Érezni akarom még egyszer gondolatait.

Ártatlansága ölembe hull.

Tégy úgy, mintha még itt lenne,

Az a testi szomorúság.

Mikor ketten haraptuk szét.

Kell az ösztön, hogy megkaparinthass.

Végletekbe nyúlt sikoly.

Nyugodtan pihen holdtestvér.

A harmadik házban vagy.

Fekete fürtök, a rég emlékei.

Üvöltök most, mint a farkasok barátja.

Ránk dobja régi bundáját a lassan szálló köd.

Hol a megvigasztalás !?

Hol a dícsõség !?

Újra karmol, érzem.

Az ereimben jár.

Erõt adsz, mikor vétkezem.

Üvölts !

A vérvörös órák ádáz baljós láza.

Magamba vésem: szeretlek.

A hajnal bánt,

Elviszi arcod tegnapi fájdalmát.

Nyújts kezet, hogy lássak a sötétben.

Elvira haldoklik, pedig nem ismertem ki volt.

1996. április 25.

Vissza