Vak fájdalom,


Csak égető vak hideg,


Ami a verejtékben rejtőzik.


Csendesen robban szét a dermedt pórusokban.


Bilincs szorítja kezed.


Olyan ez, gondolod, mintha megfagynál,


És a vibráló nap halott birodalmában,


Ahogy a jég összeroppan a hegyek alatt



Csak a szó lehet olyan - mint a jég.


A csókod olyan volt akár egy jégkirálynőé.


A szavak amelyek hideg ostorként csapnak arcomba,


Kikötve gyengén, duzzad - mint a jég,


És a szellők szárnyain dúdol ezernyi hópehely,


Mind a haldokló mezőkre hull.


Közben hallgatom az űr csillagfény versét,


Mert a szívem is olyan - mint a jég.





1995. január 26.

Design & code by gibbon79