OLYAN MINT TE
Folyamatos mozzanatok,
Egy harmat lepte országút,
És a fekete köntösbe öltözött színek,
A kék köd párás lehelete,
Kacér fintorok a megsárgult fényképeken.
És újra örültem annak,
Amikor kezeidbe temethettem az arcom.
Egy kicsiny töredék csupán az utolsó pillantás.
Sétáltunk a téli erdőben,
Egy pohár hűsítő bor a gyomromban,
És azt hittem felfalsz a szemeiddel.
Amikor fekszel az ölemben,
És egy történetről mesélsz,
Közben zene kúszik a fülünkbe,
Andalítóan szép dallamok,
Melyek a gerincig hatolnak.
De hogy újra megszólaljak, még nem döntöttem el.
Nézd! Kettőnk szíve mintha egy piros színű,
Gyertyába lenne öntve.
Nagyon lassan ég és folyik el a lábunk előtt.
Akár a felolvadt vér a halott testben.
Félkörívet húzva a hideg szánalom,
A régi romok körül.
Elfáradt rostok a karjaimban.
Olyan édes a nyafogásod,
Mint egy ártatlan gyermek,
De azt hiszem túl gyorsan haladsz az élet országútján.
Ragadj bele a hátamba,
Egy biztos segítség,
A tiszta szerelem.
1995. január 5.