(Bad joke)

Kiszáradva,

Mint az elhalt porhüvely.

De nem tudod érinteni a fény messzeségét.

Rémálmaid netovábbja,

Amikor a gyógyszerre gondolsz.

Valami bénító,

Valami furcsa.

Olyan kezdetlegesnek tûnik,

Akár tompa zörej is lehetne,

Csak egy csupaszon lógó kötél,

Pedig azt mondtam - bízzál bennem,

De elrejtettem a nevetésem.

Elmenni?

Bár tétova most a másodperc,

Várni fogok, hogy süssön a nap.

Ez olyan hiábavaló,

Hogy el sem hiszem.

Árzem azt az estét,

Amikor füledbe suttogtam:

"Szeretlek"!

Habár kuszának tûnnek,

A fehér tündérfonalak,

Ne lökj el, tarts meg.

Eljött az a betöltendõ óra,

És azt mondjuk soha ne múljon el,

Ez a legtöbb amit kívánhatunk.

1995. február 9.

Vissza