(Irregular mistery)

Azt láttam amit éreztem,

Vagyok és voltam a romokban.

Egy voltam a fény fiaival,

Akik a sötét sziklák mögül jöttek.

Nem akartam elhinni,

Amit kettõnkrõl meséltek.

Talán csak emlék volt,

Talán csak egy kép volt,

Amit akkor láttam,

Amikor a hûvös jéghegyek,

Utolsó sóhajaikat nyögték.

És beleolvadtak a kristály vizébe,

Végig a fehér hósubán.

A lázálom a felrobbanó ágyakon.

Átkeltek a fejemen az éjszakai órák,

Az akaratomon kívül,

Amikor összegyûrtem a könnyes lepedõt.

Nélküled,

Csak kapálódzok a sötétben,

És az élet ami gyorsan halad,

A barlang kopár csendjében.

Lehettem volna szent,

De a pillanat nem az enyém.

1994. november 13.

Vissza