VALAMI KÜLÖNÖS
Az őszbe kísérnek a lehulló levelek.
A dermedt vér a sárban.
Miért keresed a tanukat a színfalak mögött?
Ugye, te sem hiszed, hogy sötét van?
Néma kábulat a szekrényben a bőrönd alatt.
Ki az?
El akarod venni a tegnapi mozdulataimat?
Azt hittem nagyobb a mulatság a váradban.
Érzések vándorolnak a viharban,
De eltemetném újra a múltat.
A hullámok hátán megint vád zuhanok.
Orízetlen maradt a torony.
Az elhibázott lövés az éjszakát találja fejbe.
Gépekben a megfojtott érzések halmaza.
Suttog elhalt szerelmeket kiabálva.
Tegnapi morzsák a mozdulatlan száj szélén.
Semmi sem kell többéé, csak az egyedüllét.
A morfium véghez viszi az utolsó ítéletet.
Az álomból valóság, az élőből halott lesz.
Keserves évek, amiken keresztül megy az elfáradt agy.
Nyikorgó szekérhang a balüregben,
Ostorcsapás a hát közepén.
Utadon nem kísért sohasem szerencse.
Próbálj erőt meríteni mások gyötrelmeiből.
1995. november 20.