A KOLDUS HALÁLA
A semmiből érkező puszta érintés.
A jóslat beteljesedik az érzéseiben.
Nyílik az ajtó és a vér folyik a lábainál,
Az ijedt sikoly, álmai végét korbácsolja fel.
Levegőért kapkod és gondolataiban olvas.
Szeretné megölni a tegnapot,
De erőtlen mozdulatokat tesz öreg ágyán.
Láttam, amint szólásra nyíltak ajkai,
Erőtlenül próbálta dobálni magát,
Hogy kiűzze testéből a beteg démonokat,
De elhagyták a lelkes angyalok.
Végül elterült a koszos szőnyegen,
Pedig látni szerette volna a téli természet hideg világát.
Szemei üvegesen meredtek a megrepedezett plafonra,
De nem tudott szólni senkihez,
Nem mondta azt sem: "Isten veletek…"
1998. február 03.